GALILEAI TANÍTÓ

„És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie.” (Jn 3:14)

István halála után irgalmatlan üldözés kezdődött Jeruzsálemben a hívők ellen. Saulus „pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala” (Csel 8:1,3). E kegyetlen munkában kifejtett nagy buzgóságáról ő maga nyilatkozott: „Bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. (…) A szentek közül sokat börtönbe vetettem (…) És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket (…) felettébb dühösködvén ellenük, kergettem mind az idegen városokig is.” Hogy István nem volt az egyetlen, kinek meg kellett halnia, az kitűnik Saulus szavaiból: „Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam” (Csel 26:9-11).
A veszély idején lépett elő Nikodémus, a megfeszített Üdvözítő bátor hitvallója. A Magas Tanács tagját másokkal együtt megragadta Krisztus tanítása. Tanúja volt Krisztus csodálatos műveinek, amelyek meggyőzték őt, hogy valóban „Isten ama küldötte”. Ahhoz büszke volt, hogy nyíltan beismerje a galileai Tanító iránt érzett rokonszenvét, ezért titkon érintkezést keresett vele. Egy alkalommal Jézus világosan kifejtette előtte az üdvtervet és földi misszióját, de Nikodémus csak tovább habozott. Az igazságot szívébe rejtette; három évig alig mutatkozott gyümölcse. Bár Nikodémus nem vallotta meg nyíltan Krisztust, mégis többször keresztezte a papok tervét a Magas Tanácsban, amikor Őt elveszíteni igyekeztek. Amikor azután Jézus a „keresztre felemeltetett”, Nikodémus visszaemlékezett szavaira, amelyeket neki azon az éjjeli beszélgetésen az Olajfák hegyén mondott: „És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetni” (Jn 3:14) – és felismerte Jézusban a világmegváltót.
Nikodémus arimáthiai Józseffel közösen viselte Jézus eltemetésének költségeit. A tanítványok féltek ugyan, hogy Krisztust nyíltan kövessék, de Nikodémus és József bátran segítségükre siettek. E gazdag, köztiszteletben álló férfiak pártfogása nagyon értékes volt számukra. – Az apostolok története, 103–104. o. 

Elmélkedésre: 
Hogy kerülhetném el, hogy ne nézzem le azokat, akik nem vallják meg nyíltan Krisztust?