NAGY MISSZIONÁRIUS

„Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.” (Jn 6:38)

A világnak a lélekmentés terén tanúsított odaadó erőfeszítésekre van szüksége. Krisztus azt szeretné, ha az Ő erejének teljességével erősödne meg népe, hogy az egész világot bejárhassa a kegyelem légköre. Amikor népe teljes szívvel fog engedelmeskedni Istennek, alázattal és hittel jár előtte, az Úr gyermekei révén fogja véghezvinni mennyei tervét, és képessé teszi őket arra, hogy olyan összhangban dolgozzanak együtt az igazság hirdetésében, amilyen összhang Krisztus és az Atya között van. Az Úr fel fog használni mindenkit, hogy a világosság szétáradhasson a világra, és olyan népet hozzon létre, amely megtartja Isten parancsolatait.
A lélekmentés volt az a magasztos cél, amelyért Krisztus feláldozta királyi ruháját és koronáját. A mennyei dicsőséget, az angyalok hódolatát és önnön istenségét félretéve eljött a földre, hogy emberi természetben munkálkodjon és szenvedjen. Aki a nagy Misszionárius lelkületét birtokolja, abban megszületik a vágy, hogy az üdvösség jó hírét elvigye a legtávolabbi országokba, azokhoz az emberekhez, akik még nem ismerik az Üdvözítőt. Idejét, energiáját, eszközeit és befolyását fogja felhasználni a lélekmentés munkájában, összes képességét latba veti, hogy lelkeket nyerjen meg Krisztusnak. A golgotai áldozat készteti és ihleti arra, hogy fáradhatatlanul és töretlen lelkesedéssel munkálkodjon az emberekért. 
Azok, akik életüket a keresztény missziómunkára szentelik, tudják, mit jelent az igazi boldogság. Kutatásaik és imáik messzemenően túlmutatnak saját személyükön. Ők maguk is növekedni fognak, és próbálják elérni a körülöttük élő embertársakat. Egyre magasztosabb tervet ismernek meg, és egyre nagyobb kihívásokkal szembesülnek, és a világosság és az áldások áradata közepette növekednek. Egyre inkább azonosulnak Krisztussal az Ő terveiben. Életükben nyoma sincs lelki restségnek. A magasztos és szent vágyak kiűzik életükből az önző becsvágyat és a személyes érdekeket. – Review and Herald, 1907. november 21. 

Elmélkedésre: 
Milyen módon fogom felhasználni a kapott ajándékaimat a lelkek megmentése érdekében?