MENNYEI AJÁNDÉK

„Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.” (Jn 3:19)

Jézus, amikor kiküldte a hetven tanítványt, megparancsolta nekik, hogy ne maradjanak ott erőszakkal, ahol nem fogadják őket szívesen. „Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok: Még a port is, amely reánk ragadt a ti városotokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok” (Lk 10:10-11). Nem neheztelésből vagy sértett önérzetből kellett így cselekedniük, hanem hogy megmutassák: az Úr szolgáit elvetni annyi, mint magát Krisztust elvetni. (…)
A forgalmas Galileai tenger-melléki városoknak szabadon felajánlotta a menny leggazdagabb áldásait. Az élet Fejedelme nap mint nap ott járt közöttük. Isten dicsősége ragyogott a Megváltó nyomában özönlő sokaságra. Mégis visszautasították a Mennyei Ajándékot.
A vének a körültekintés látszatával figyelmeztették a népet: ne fogadják el ennek az új tanítónak az új tantételeit, mert elmélete és gyakorlata ellentétben áll az atyák tanításával. A nép hitelt adott a papok és farizeusok oktatásának, ahelyett hogy maguk akarták volna megérteni Isten Igéjét. Isten helyett a papokat és véneket tisztelték, elvetették az igazságot, hogy megtarthassák saját hagyományaikat. Sokakra mély benyomást tett Jézus, és csaknem hallgattak Rá, mégsem cselekedtek meggyőződésük szerint, ezért nem lehetett őket számításba venni Krisztus oldalán. Sátán mindaddig kísértett, amíg a világosság sötétségnek nem tűnt. Így sokan elvetették az igazságot, mely lelkük megmentésére szolgálhatott volna.
Az igaz Bizonyság így szól: „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek” (Jel 3:20). Minden figyelmeztetés, feddés, kérlelés Isten Igéjében vagy követőinek ajkán zörgetést jelent a szív ajtaján. A bebocsátást kérő Jézus hangja az. Ha ma nem engedünk a Szentlélek befolyásának, holnapra már gyöngébben szól. – Jézus élete, 489. o. 
Elmélkedésre: 
2Móz 34:7 verse arra emlékeztet, hogy megbocsátó Istenünk van, aki azonban sosem nézi el a bűnt. Hogyan igazítja meg Isten azt az embert, aki többször is elkövette ugyanazt a bűnt?