BÁRÁNY

„Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.” (Zsid 10:10)

Urunk mondta: „Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek” (Jn 6:53). Ez igaz testi létünkkel kapcsolatban is. Krisztus halálának köszönhetjük még ezt a földi életünket is. A kenyér, amit megeszünk, megtört testének hozama. A vizet, amit megiszunk, kiontott vérével vásároltuk meg. (…)
„Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak” (Jn 6:54). A Golgota keresztjén érettünk kiöntött élet elfogadásával tudunk csak szent, istenfélő életet élni. Ezt az életet pedig csak Krisztus szavainak megvallása útján kapjuk meg, és az által, ha azokat a dolgokat cselekedjük, amelyeket Krisztus parancsolt meg nékünk. Így válunk eggyé vele.
„Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek, akként az is, aki engem eszik, él énáltalam” (Jn 6:56-57). A szent úrvacsorára ez az íráshely különleges értelemben vonatkozik. Amikor hittel Urunk nagy áldozatáról elmélkedünk, Krisztus életével kerülünk szoros kapcsolatba, és minden úrvacsorából új és nagyobb erőt merítünk. Az istentiszteleti formák olyan élő kapcsolatot teremtenek, amely összeköt minket Krisztussal, s így az Atyával is.
Amikor elfogadjuk a kenyeret és a bort, amely számunkra Krisztus megtört testét és kiontott vérét jelképezi, képzeletünkben tanúi leszünk annak a küzdelemnek, amellyel Jézus elnyerte Istennel való megbékéltetésünket. Krisztus úgy mutatkozik meg lelki szemeink előtt, mint akit éppen most és közöttünk feszítettek keresztre.
A Megváltóra tekintve még teljesebben fogjuk fel annak az áldozatnak a nagyságát és értelmét, amelyet a mennyei Fenség hozott a világért. Az üdvözítés terve előttünk dicsőül meg, és a Golgota gondolata eleven és szent érzelmeket ébreszt bennünk. Szívünkben és az ajkunkon Istennek és a Báránynak szóló dicséret zendül. Gőg és önimádat nem burjánozhat többé a lelkünkben, ha frissen tartjuk meg abban a Golgotán lejátszódó események emlékét. – Jézus élete, 660–661. o. 

Elmélkedésre: Krisztus adósa vagyok áldozatáért és minden földi áldásért. Milyen áldásokban részesültem ezen a héten?