ÚR ÉS MESTER

„Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.” (Jn 13:8)

E szavak többet sejtetnek, mint testi tisztaságot. Aki a fürdőből érkezett, tiszta volt, de lábai a saruban hamarosan porosak lettek, és ismét meg kellett azokat mosni. Péter és tanítványtársai megmosakodtak tehát abban a forrásban, amely feltárult előttük bűneik és tisztátalanságaik lemosására. Krisztus a magáénak ismerte el őket. A kísértés azonban gonoszságba vezette őket, és ezért még mindig szükségük volt Krisztus megtisztító kegyelmére. 
Amikor Jézus körülkötötte magát egy kendővel, hogy lemossa a port a lábukról, az elidegenedést, féltékenységet és gőgöt kívánta lemosni szívükről. Ez sokkal több következménnyel járt együtt, mint poros lábuk lemosása. Azzal a lelkülettel, amellyel akkor rendelkeztek, még egyikük sem készült fel a Krisztussal való közösségre. Amíg nem jutottak el Krisztus segítségével az alázatosság és a szeretet állapotába, addig valójában még nem készültek fel arra, hogy részt vegyenek a húsvéti vacsorán és abban az emlékszolgálatban, amelyet Krisztus éppen meg akart alapítani. A büszkeség egyenetlenkedést és gyűlöletet alkot, Jézus azonban mindezt lemosta róluk, mivel megmosta a lábukat. Ez érzéseik változását idézte elő. Jézus, amikor rájuk tekintett, már azt mondhatta nekik: „Ti is tiszták vagytok” (Jn 13:10). Júdást kivéve most már egy szívvel és szeretettel voltak egymás iránt. Alázatosakká és taníthatókká váltak. 
Mi is megtisztultunk Krisztus vérében, a gonosszal való érintkezésünk útján azonban szívünk tisztasága gyakran beszennyeződik. Krisztushoz kell mennünk és Tőle kell kérnünk megtisztító kegyelmét. Péter húzódott attól, hogy bepiszkolódott lábát Ura és Mestere kezével érintkezésbe hozza. Milyen fájdalmas lehet Krisztus számára gonosz természetünk, kívánságunk és büszkeségünk! Mégis minden gyengeségünket és beszennyezettségünket Krisztushoz kell vinnünk. Egyedül Ő tud bennünket tisztává mosni. Nem vagyunk addig alkalmasak és felkészültek a Krisztussal való közösségre, míg meg nem tisztultunk az Ő segítő ereje által. – Jézus élete, 646. o. 

Elmélkedésre: Megakadályozott-e valaha a bűntudat és a szégyenérzet abban, hogy Jézus elé járuljak a vétkeimmel?