ISTENI KÖZBENJÁRÓ

„Mikor pedig elvégezte Mózes velök a beszédet, leplet tőn orcájára.” (2Móz 34:33)

Mózes ismét negyven napot és negyven éjszakát töltött el a hegyen. Egész idő alatt Isten csodálatos módon tartotta fenn életét. Isten senkinek nem engedte meg, hogy felmenjen vele, vagy hogy Mózes távolléte alatt bárki is megközelítse a hegyet. Parancsára Mózes két kőtáblát készített, és ezeket magával vitte a hegyre. Az Úr azután ismét „felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot” (2Móz 34:28).
Amikor Mózes lejött a hegyről, maga sem tudott arról, hogy arca kápráztató fénytől sugárzik. Ilyen mennyei fény világította meg István arcát is, amikor bírái elé vitték. Áron éppen úgy, mint az emberek, visszahúzódott Mózestől. Amikor meglátták, hogy Mózes „orcájának bőre sugárzik, féltek közelíteni hozzá” (2Móz 34:30). Mózes látta zavarodottságukat és félelmüket, de nem tudta ennek okát, és sürgette őket, hogy menjenek közelebb hozzá. (…)
Isten a mennyei fény e ragyogó sugárzásával tulajdonképpen törvénye szent és magasztos jellegével és a Krisztus útján kijelentett evangélium dicsőségével akart hatást gyakorolni Izraelre. Mialatt Mózes fenn volt a hegyen, Isten nemcsak a törvény tábláit mutatta meg neki, hanem feltárta előtte a megváltás tervét is. Mózes meglátta, hogy Krisztus áldozatát előre ábrázolták a zsidó korszak összes jelképei. A mennyei fény, amely a Golgotáról sugárzik, Isten törvényének dicsőségét jelképezi, a szövetség dicsőségét, amelynek látható közvetítője Mózes volt, az igazi közbenjáró előképe. (…)
Miként Mózes, Izrael közbenjárója lepellel fedte el arcát, mivel a nép nem tudta elviselni dicsősége látványát, éppen úgy Krisztus is, az Isteni Közbenjáró elfedte istenségét az emberi testben, amikor eljött erre a földre. Ha Krisztus a menny ragyogásával felruházottan jött volna el, nem tudta volna megközelíteni az embereket bűnös állapotukban. A bűnös emberek nem tudták volna elviselni jelenléte dicsőségét. Ezért Krisztus megalázta magát és a „bűn testének hasonlatosságában” (Róm 8:3) jelent meg a földön, hogy így megközelíthesse az elesett emberi nemzetséget és felemelhesse azt. – Pátriárkák és próféták, 329–330. o. 

Elmélkedésre: Rendelkezem-e az Isten szent törvénye iránti engedelmességből fakadó ragyogással?