GYŐZTES

„Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.” (Jn 2:19)

Krisztus volt a templom alapja és életadója. A szolgálatok Isten Fia áldozatának előképei voltak. A papság arra rendeltetett, hogy Krisztus közbenjárói munkáját, jellemét képviselje. Az áldozati istentisztelet egész felépítése az Üdvözítő világot megváltó halálát vetíti előre. Semmi értelme többé ezeknek az áldozatoknak, amikor a nagy esemény, amelyre korszakokon át előremutattak, beteljesedik.
Mivel az egész rituális rendtartás Krisztust jelképezte, nélküle értéktelenné válik. Amikor a zsidók halálra adták Krisztust, megpecsételték a tagadásukat, és ezzel mindent elvetettek, ami értelmet adott a templomnak és a szolgálatoknak. A templomot megfosztották szentségétől. Lerombolásra ítéltetett. Attól a naptól fogva az áldozatok és a velük összefüggő szolgálatok értelmetlenek voltak. Csakúgy, mint Kain áldozata, ezek sem fejezték ki a Megváltóba vetett hitet. Krisztus megfeszítésekor a templom belső függönye a tetejétől az aljáig kettéhasadt, ami azt jelképezte, hogy megtörtént a nagy, végső áldozat, és az áldozati rendszer örökre véget ért.
„Három nap alatt megépítem azt” (Jn 2:19). A Megváltó halálával a sötétség hatalmai látszólag felülkerekedtek, és örvendeztek győzelmükön. De József kölcsönadott sírjából Jézus jött ki Győztesen. „Lefegyverezvén a fejedelemségeket és hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtuk” (Kol 2:15). Halálának és feltámadásának erejében Ő szolgája lett „ama szent helynek és amaz igazi sátornak… amelyet az Úr és nem ember épített” (Zsid 8:2). Emberek emelték a zsidó szenthelyet, emberek építették a zsidó templomot; de az égi szentélyt, amelynek a földi csak mása, nem emberi építész készítette. „Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, […] megépíti az Úrnak templomát! És nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében” (Zak 6:12-13). – Jézus élete, 165. o. 
Elmélkedésre: Sátán azt gondolta, hogy ha elpusztítja Jézust, akkor meghiúsítja az isteni megváltási tervet. Ennek azonban épp az ellenkezője történt. Hogyan használta fel Isten a szenvedést annak érdekében, hogy még nagyobb áldásokkal áraszthassa el az életemet?