TÁRS

„Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” (1Kor 2:9)

Minél inkább csodáljuk a mennyei dolgokat, annál több okát találjuk az örömnek, és szívünk csordultig telik hálával nagylelkű Teremtőnk iránt. Gondoljunk csak Isten csodálatos szeretetére, mellyel egyetlen Fiát ajándékozta, hogy aki Őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. A magukat Krisztus követőinek vallók vajon miért foglalkoznak többet saját gyenge, emberi létezésükkel, miért szeretik önmagukat jobban az isteni dolgoknál, miközben Jézus próbál közelebb kerülni hozzájuk, be akar költözni gondolataikba, hogy saját szívéhez láncolhassa őket szeretetének semmihez sem fogható gyöngédségével és együtt­érzé­sével? 
Egyetlen földi szülő sem kérleli annyit tévelygő gyermekét, mint Krisztus, aki szüntelen könyörög érettünk Atyjának trónja előtt. Nincs emberi száj, aki valaha több gyöngéd dorgálást mondott volna a vétkezőknek. Vigyázzunk tehát, hogyan viszonyulunk ehhez a csodálatos szeretethez! Olvassuk és higgyük el Isten gazdag ígéreteit! Ezeken elmélkedjünk! Hallgassuk meg kimondhatatlan szeretetének és együttérzésének hangját! Megváltásunk Őbenne és az Ő vére által lehetséges! Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. (…)
Ne engedjétek, hogy életetek földi dolgokba kapaszkodjék. Ragadjátok meg Istent, és többé nem lesztek magányosak, sosem fogjátok elhagyatottnak érezni magatokat, hiszen Ő lesz örök Társatok és Barátotok. (…) Teljes mértékben bízzatok Jézusban, akinek a halála által lettetek megváltva, és higgyétek, hogy Ő a Közbenjáró, aki a mennyben segítségért könyörög az Atya előtt, és békét, megbocsátást hoz számotokra! Nevünk a markaiba van metszve, hiszen Ő a mi Királyunk, akit teljes mértékben tisztelnünk és szeretnünk kell, és akinek engedelmességgel tartozunk. A hívő számára Jézus az élet, a reménység és az öröm. A szeretet a bizalom és a hit növekedését jelenti, ami által megengedjük Krisztusnak, hogy jellemét kialakítsa bennünk, hiszen Ő a mi Barátunk és Tanácsadónk. – Letter 4, 1885.

Elmélkedésre: Ha egyetlen földi szülő sem kérlelte annyit gyermekét, mint ahányszor könyörgött érettem Isten trónja előtt Krisztus, hogyan viszonozhatnám szeretetének e kifejeződését?