MENNYEI LÉNYEK PARANCSNOKA

„Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” (Jn 1:3)

Ha Krisztus teremtett mindent, akkor léteznie kellett a teremtett dolgok megléte előtt. Az erre vonatkozó szavak oly határozottak, hogy senkinek sem kell kétségben maradnia felőlük. Krisztus Istentől volt, a szó legkomolyabb értelmében. Az örökkévalóság óta Istennel volt, mindenek fölötti, örökké áldott Isten.
Az Úr Jézus Krisztus, Isten szent Fia öröktől fogva különálló személyként léte­zett, mégis egy volt az Atyával. Ő volt a menny túláradó dicsősége, a Mennyei lények Parancsnoka, és az angyalok imádó hódolata joggal illette meg, s nem jelentette az Isten megrablását. „Az Úr az ő útjának kezdetéül szerzett engem az ő munkái előtt régen” – jelenti ki. – „Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minek­előtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget” (Péld 8:22-27).
Világosság és dicsőség övezi azt az igazságot, mely szerint Krisztus a világ alapítása óta egy volt az Atyával. A sötét helyen fénylő világosságot isteni, eredeti világosság teszi ragyogóvá. Ez az önmagában is végtelenül titkos igazság más titkos és egyébként megmagyarázhatatlan igazságokat tesz érthetővé, miközben a világosság védelme veszi körül.
„Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten” (Zsolt 90:2). „A nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada” (Mt 4:16). Ezek a versek Krisztus földi születése előtti létét, valamint világunkban való megjelenésének célját mutatják be az örökkévalóság trónjáról érkező világosság élő sugaraiként. (…) „De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izrae­len; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik 5:1-2). – Szemelvények, 1. köt., 247–248. o. 

Elmélkedésre: Miként örülhetnék Isten azon igazságainak, amelyeket még titok felhője borít?