NAGY MESTER

„Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jó.” (Róm 7:18)

Egyetlen apostol vagy próféta sem mondta magát bűntelennek. Az Isten közelségében élő emberek, akik inkább feláldozták volna életüket, mintsem tudatosan rosszat tegyenek, akiket Isten mennyei világossággal és erővel tisztelt meg, megvallották, hogy lényük bűnös. Nem bíztak a testben. Nem állították, hogy van saját igazságuk, hanem teljesen Krisztus igaz voltában bíztak. Ez áll mindazokra, akik Krisztust szemlélik.
Minél előrébb jutunk a keresztény életben, annál mélységesebben bánjuk bűneinket. Ezt mondja az Úr azoknak, akiknek megbocsátott, akiket gyermekeinek ismer el: „És megemlékeztek a ti gonosz utaitokról és cselekedeteitekről, melyek nem voltak jók, és megutáljátok ti magatokat” (Ez 36:31). Ezt is mondja: „Megerősítem frigyemet veled, s megismered, hogy én vagyok az Úr. Hogy megemlékezzél és pirulj, és meg ne nyissad többé szádat szégyenletedben, mikor megkegyelmezek néked mindenekben, valamit cselekedtél, azt mondja az Úr Isten” (Ez 16:62-63). Akkor ajkunk nem nyílik öndicsőítésre. Tudjuk, hogy Krisztus nélkül semmi jóra nem vagyunk képesek. Az apostol vallomását tesszük magunkévá: „Tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jó, mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom” (Róm 7:18). 
Az apostol tapasztalatával összhangban hangzik a parancs: „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket; mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből” (Fil 2:12-13). Isten kijelentése szerint nem kell félnünk attól, hogy az Úr nem váltja be ígéretét; hogy türelme és könyörülete elfogy. Inkább attól kell félnünk, hogy akaratunkat Krisztus akaratától függetlenítjük; és attól, hogy öröklött és melengetett jellemvonásaink rabjai leszünk. „Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” Féljetek attól, hogy az „én” lelketek és Nagy Mesteretek közé áll! (…) Ne bízzatok saját erőtökben; ne vegyétek ki kezeteket Krisztus kezéből! Ne járjátok Krisztus jelenléte nélkül az élet útját! – Krisztus példázatai, 160–161. o. 

Elmélkedésre: Mit kell tennem annak érdekében, hogy miközben foglalkoztat az üdvösségem, ne éljek folyamatos rettegésben?