TÖKÉLETES MINTAKÉP

„Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.” (1Jn 2:6)

Fel kell élesztenünk a kertelés nélkül gyakorolt bizonyságtevést. A mennybe vezető ösvény ma sem simább, mint Üdvözítőnk napjaiban volt. Le kell vetnünk összes bűnünket. Le kell metszenünk minden szívünkhöz nőtt, önző kedvtelést, ami vallásos életünk fejlődését akadályozza. Ha bűnre csábít, fel kell áldoznunk jobb szemünket vagy jobb kezünket. Hajlandóak vagyunk-e lemondani vélt bölcsességünkről, és kicsiny gyermekként fogadni a mennyek országát? (…)
Minden barátság hatással van ránk. Azt, hogy mennyire kerülünk e befolyás alá, a meghittség mélysége, az érintkezés tartóssága, barátaink iránti szeretetünk és tiszteletünk mértéke határozza meg. Ha megismerjük Krisztust és Ővele barátkozunk, olyanokká válhatunk, mint Ő, egyedül Tökéletes Mintaképünk.
A Krisztussal való közösség kimondhatatlanul becses érték! Kiváltságunk, ha keressük és meghozunk érte bármilyen áldozatot. Amikor az első tanítványok a Megváltó szavait hallották, rádöbbentek, hogy szükségük van Jézusra. Keresték, megtalálták és követték Őt. Naponta hallották tőle a szent igazság tanításait. Úgy tekintettek rá, mint szolgák a mesterükre, hogy megismerjék kötelességeiket. Követték, mint a katonák parancsnokukat, a hit nemes harcát harcolva. (…)
„Aki azt állítja, hogy Őbenne marad, annak úgy kell cselekednie, ahogyan Ő cselekedett” (1Jn 2:6). „Akiben ugyanis nincs Krisztus Lelke, az nem tartozik hozzá” (Róm 8:9). Ez a Jézushoz igazodás nem marad rejtve a világ előtt. Felfigyelnek rá, és beszédtéma lesz az emberek között. A keresztény talán észre sem veszi a nagy változást, mert minél jobban hasonlít a jelleme Krisztus jellemére, annál szerényebb lesz önmagáról alkotott véleménye, a körülötte élők azonban látni fogják a változást. Akik a legmélyebb tapasztalatokra tettek szert Istennel, azok állnak a legmesszebb a büszkeségtől és önigazultságtól. Szerényen vélekednek saját magukról, ám Krisztus dicsőségéről és kiválóságáról a legmagasztosabb fogalmaik vannak. Azt gondolják majd, hogy az Ő szolgálatában a legalacsonyabb hely is túlságosan megtisztelő számukra. – Bizonyságtételek, 5. köt., 222–223. o. 

Elmélkedésre: Melyik a legértékesebb eleme a Krisztussal való közösségemnek?