TÖKÉLETES PÉLDAKÉP

„Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek.” (1Pt 2:21)

A hitetlenekben mutatkozik ugyan némi lelkesedés, valahányszor kiderül az ég, amikor azonban hevessé válik a harc, a reménytelen helyzetek közepette is remélnünk kellene, és a kegyelem trónja elé kellene küldenünk kéréseinket, a hitetlenek – igaz, hogy Kánaánról beszélnek – folyton a rájuk leselkedő veszélyeket emlegetik, miközben meg kellene hallaniuk a hűséges Káleb szavait: „A föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld. Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre” (4Móz 14:7-8). 
Bátor emberekre van szükség, akik képesek az igazságért kockázatot vállalni, akik bár komolyak, mégsem szomorkodnak és csüggednek el. Imádkozva, hittel őrködnek. Szavaik a kísértések közepette is hittel, reménységgel és bátorsággal teljesek. Nem engedhetnek meg maguknak felületességet, léhaságot. Ajkaikat nem hagyhatják el gonosz tréfák, mert azok Sátán győzelmét segítenék elő. Meg kell alázniuk a lelküket, be kell vallaniuk bűneiket, meg kell térniük vétkeikből, és imádkozniuk kell egymásért, hogy meggyógyulhassanak. 
Ha megtértünk, többé nem képviseljük Sátán önző, bűnös jellemét, hanem szavaink és tetteink a tökéletes Példaképhez igazodnak. Ha nem az igazi Példaképet követjük, gonosz tetteink azt igazolják, hogy még mindig Sátán fogságában vagyunk. Többé nem engedhetjük meg magunknak a kísértővel való incselkedést – nem maradhatunk meg gonosz szokásainkban, nem dédelgethetünk bármilyen bűnt is. Ha megvalljuk és elhagyjuk bűneinket, ha megtérő, alázatos lélekkel járulunk Jézus elé, és beismerjük, hogy képtelenek vagyunk magunkat megigazítani, és ha csakis és kimondottan a kereszten függő Megváltó érdemeire hagyatkozunk, csak akkor várhatjuk az Ige által szavatolt megbocsátást. Jézus megígérte, hogy megbocsátja minden bűnünket, és megtisztít minden hamisságunktól. Elmélkedjünk az Ő semmihez sem fogható szeretetéről és együttérzéséről, és ne saját bűnösségünkön vagy érdemeink hiányán időzzünk! – Review and Herald, 1884. május 13. 
 
Elmélkedésre: Van-e valami az életemben, ami meggátol abban, hogy Krisztust kövessem?