GYŐZŐ

„Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.” (Ésa 40:29)

Sátán különleges cselfogása, hogy az embert bűnbe viszi, hogy aztán tehetetlenségében magára hagyja. A reszkető ember pedig fél bocsánatot kérni. De miért is kellene félnünk; hiszen Isten ezt mondta: „Fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!” (Ésa 27:5). Az Úr minden segítséget megad, amire erőtlenségünk miatt szükség van. Minden támogatást megkapunk ahhoz, hogy Krisztushoz forduljunk.
Krisztus odaadta megtört testét, hogy visszavásárolja örökségét, és az embernek újabb próbaidőt adhasson. „Ennekokáért Ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik Őáltala járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük” (Zsid 7:25). Makulátlan, tiszta életével, engedelmességével, golgotai kereszthalálával Krisztus közbelépett az elveszett emberért. Most pedig megváltásunk Vezére nemcsak Közbenjáróként könyörög értünk, hanem Győzőként jogot is formál azokra, akikért győzött. Áldozata tökéletes. Közbenjáróként elvégzi maga választotta munkáját, és a tömjénezőt makulátlan érdemeivel, népének imáival, bűnvallomásával és hálaadásával Isten elé tartja. (…) Isten elfogadja az áldozatot, és bocsánatával elfedez minden vétket.
Krisztus, aki megígérte, hogy helyettesünk és kezesünk lesz, nem feledkezik el senkiről sem. Nem tudta elviselni, hogy az ember örökre elpusztuljon. Feláldozta érte életét. Könyörülettel és szánalommal tekint mindazokra, akik ráébrednek arra, hogy önmagukat nem tudják megmenteni.
Krisztus mindenkit felemel, aki remegve hozzá könyörög. Engesztelő áldozatával a lelkierő kimeríthetetlen tárházát nyitotta meg az ember számára. Ebből az erőforrásból mindenki meríthet. Bűneinket és bánatunkat letehetjük a lábához, mert szeret minket. Minden pillantása, minden szava bizalmat ébreszt. Jellemünket akarata szerint formálja.
Sátán egész serege sem győzheti le azt az embert, aki gyermeki hittel Krisztusra bízza magát. „Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja” (Ésa 40:29). – Krisztus példázatai, 156–157. o. 

Elmélkedésre: Hogyan részesülhetek én is a „krisztusi erő kimeríthetetlen tárházának” ­kincseiből?