MŰVÉSZ

„De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.” (Mt 6:29)

Krisztus azt tanította a tanítványoknak, hogy Isten olyan figyelmet szentel művének minden egyes alkotására, amilyen helyet az betölt a teremtési skálán. A kis szürke verebet, amely látszatra alacsonyabb rendű a többi madárnál, maga a Gondviselő Isten oltalmazza. Egy sem esik a földre mennyei Atyánk tudta nélkül. A mezei virágok és a földet zöld pázsittal betakaró fűszálak is mennyei Atyánk gondoskodásában részesülnek. 
Krisztus mondta: „Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; de mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy” (Mt 6:26-29). Ha a nagy Művész gondoskodik a mező liliomairól, amelyek szépsége vetekedik Salamon dicsőségével; ha a fű képes ilyen csodás szőnyeget alkotni a mezőn, akkor elképzelhető, hogy mennyivel inkább gondoskodik Isten az emberről, akit saját képmására teremtett! 
Isten értelmet adott az embernek, hogy felfoghassa a csodálatos természet magasztos dolgait. Az igazság magasztos területére vezeti az embert, elméjét pedig feljebb és egyre feljebb, hogy feltárhassa előtte a mennyei bölcsességet. A gondviselés és az élet könyvében Isten minden embernek fenntart egy-egy lapot, amely személyes életének összes részletét tartalmazza. Még a hajszálai is számon vannak tartva! Isten sosem feledkezik meg a gyermekeiről. 
Habár a bűn oly régóta próbálja eltompítani az Istentől felénk áradó irgalmas szeretetet, Ő mégis gondoskodást és szeretetet tanúsít azok iránt, akiket saját képmására teremtett, és akiket sosem szűnt meg elhalmozni gazdagságaival. Jóságának megkoronázásaként pedig felajánlotta végtelen ajándékát: Jézust. – Manuscript Releases, 17. köt., 182–183. o. 

Elmélkedésre: Ha Isten ily messzemenően gondoskodik rólam, akkor miért engedi meg, hogy a világ aggodalmai nyugtalanítsák szívemet?