MINDENEK BÍRÁJA

„Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.”  (Mt 22:14)

A gazda kiment a piacra, és munkanélküliekkel találkozott. Megkérdezte tőlük: „Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván? Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket” (Mt 20:6-7). A tizenegy órakor elhívottak egyike sem volt ott a piacon kora reggel. Ők még nem utasították vissza a meghívást. Aki visszautasítja a meghívást, és később megbánja, annak meg kell térnie, mivel igencsak veszélyes dolog felületesen kezelni az irgalom első meghívását. 
Az Úr elvárja, hogy szent tűzzel égjünk, az Ő szolgálatát teljesítve. A mennyei Király üzenetét kell elvinnünk a körülöttünk élőknek. Ez fogja meghatni a szívüket. Dolgozzanak bármely területen, a szolgálattevőknek alapos önvizsgálatnak kell alávetniük magukat. Amennyiben hajlamosak önmagukat felmagasztalni és másokat lenézni, meg kell változtatniuk a szívüket, hogy többé ne hasonlítgassák szolgálatukat a mások szolgálatához. Tanúsítsanak szeretetet, és az életük csakis Istentől függjön. 
Bármit teszünk, Krisztusért tegyük! Az önös érdekből végzett munkában egyáltalán nincs lelkiség. Az ilyen emberek életét közönséges motivációk és vágyak vezérlik, közönséges forrásból ihletődnek, mivel csak társaik tetszését akarják elnyerni. Némelyek közülük elismerésben részesülnek, de nem Isten, hanem az emberek részéről. Aki azonban valóban egyesült Krisztussal, nem fizetségért dolgozik. Isten munkatársa nem önmaga felmagasztalására törekszik. 
Az utolsó napon meghozott döntések sokaknak meglepetést fognak okozni. Emberi ítélőképességnek nem lesz helye az akkor meghozott határozatokban. Krisztus képes külön megvizsgálni minden esetet, és meg is fogja tenni, mivel az Atya Őrá bízta az ítéletet. Ő majd emberi perspektíva számára láthatatlan szempontok alapján fogja értékelni földi szolgálatunkat. Mindent látó szeme előtt semmi sem marad rejtve. Amikor mindenek Bírája elvégzi a vizsgálatot, sokan, akiket az emberi ítélőképesség az élre állított, a sor végére lesznek utasítva, a legalávalóbb pozícióban levő személyek pedig a fő helyekre kerülnek. – Review and Herald, 1900. július 31. 

Elmélkedésre: Mikor hallhattam utoljára a menny elismerő szavait önzetlen szolgálatom láttán?