PRÓBAKŐ

„Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy Próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa 28:16)

Megváltónk a Próbakő, mivel kiállta a nagy próbát, és teljes sikert aratott. Őbenne teljesült az elveszett emberiséget megmentő isteni terv. Sosem volt szegletkő vagy alap úgy megpróbálva, mint Ő, képes fenntartani az egész építményt, az egész világ bűnét rá lehet építeni. Az Úr elhívja választottait, és a menny kapuit nyitja meg mindazok előtt, akik hisznek, a győztesek pedig kimondhatatlan dicsőségben fognak részesülni. 
Krisztust az emberiség bűne tette próbára. Ó, Megváltónk, aki magadra vetted a terhet, aki békét és nyugalmat adtál, megpróbáltattál, hiszen hűséges gyermekeid a Te együttérzésedre bízták megpróbáltatásaikat, szenvedéseiket a Te szeretetedre, sebeiket a Te gyógyító erődre; gyöngeségüket a Te erődre, meztelenségüket a Te teljességedre – miközben Te egyetlen léleknek sem okoztál csalódást! Jézus, én Próbakövem, szüntelenül eléd járulok! A Te jelenlétedben felül tudok kerekedni a fájdalmakon. „E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, ahova én nem jutok” (Zsolt 61:3). 
Nagy előjogunk, hogy áldott közösségben lehetünk Istennel. Engesztelő vére és megigazító feddhetetlensége végtelen értéket képez a hűséges lélek számára. „Tisztesség azért néktek, akik hisztek” (1Pt 2:7). 
Amikor elmélkedem a rendelkezésünkre álló életadó forrásról, szomorúsággal tölt el a gondolat, hogy milyen sokan vannak, akik örömüket elveszítve már nem tudnak örülni Isten jóságának. Mindannyian Isten fiainak és leányainak kell lennünk, és az Úr szent templomában kell növekednünk. „Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus” (Ef 2:19-20). Ez a mi hatalmas előjogunk. Mennyire csodálkozhat a menny az egyház jelenlegi állapotán, miközben olyan sokat tehetnénk ezért a világért, ha mindenki a maga helyén állna mint élő és világító kő. – Review and Herald, 1895. március 19. 

Elmélkedésre: Jézus számomra is az a Próbakő, akitől függ az életem? Bízom-e Benne még a legfájdalmasabb próbák közepette is?