SZŐLŐTŐ

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15:5)

Az Úr követői elhanyagolják az imát, különösen a személyes könyörgést. Nem gyakorolják a hitüket, ami kötelességük és előjoguk lenne, és gyakran olyan érzelmekre várnak, amelyeket csak a hit eredményezhet. Az érzelmek nem jelentik a hitet. A hit a mi részünk, az érzelmeket pedig – az örömöt és az áldást – Isten fogja megadni. Isten kegyelme az élő hit révén költözik a lélekbe, és rajtunk áll, hogy gyakoroljuk-e vagy sem ezt a hitet. 
Az igazi hit a megígért áldásra épít, és annak teljesedéséért könyörög, még mielőtt felfogná és megtapasztalná azt. Hittel mondott kéréseinket a szentély második leple mögé kell küldenünk, és a megígért áldásba kapaszkodó hittel kell imádkoznunk az ajándékért. „Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek” (Mk 11:24). Már azelőtt hiszünk az áldás elnyerésében, mielőtt az tudatosulna bennünk. Amikor már örülhetünk az áldásnak, az öröm felülmúlja a hitet. Azonban sokan azt feltételezik, hogy akkor lesz nagyobb a hitük, amikor nagyobb mértékben birtokolják majd a Szentlelket, illetve hogy csak akkor lehet hitük, ha megtapasztalják a Szentlélek erejét. Ők azonban összetévesztik a hitet azzal az áldással, amely a hit eredménye. 
Akkor kell leginkább gyakorolni a hitet, amikor úgy érezzük, hogy a Szentlélek eltávozott tőlünk. Amikor elménk fölött sötét felhők tornyosulnak, akkor kell megengednünk az élő hitnek, hogy áttörje a sötétséget, és eloszlassa a felhőket. 
A hit az Igében található ígéreteken alapszik, ezért csak azok várhatják a dicsőséges ígéretek teljesedését, akik engedelmességet tanúsítanak az Ige iránt. (…)
Sokkal többet kellene imádkoznunk. Krisztus a Szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők. Ha szeretnénk növekedni és gyümölcsöt teremni, szüntelenül a Szőlőtő nedvét kell magunkba szívnunk, hiszen a Szőlőtőtől távol erőtlenek vagyunk. – Christian Experience and Teachings of Ellen G. White, 126–127. o. 

Elmélkedésre: Amennyiben hit által nyerünk biztonságérzetet, milyen új irányt kellene vennie az életemnek ahhoz, hogy ne az érzelmek, hanem az Isten ígéreteire támaszkodó hit alapján hozzam meg döntéseimet?