Március 31. - Szólj Izrael fiaihoz, hogy induljanak!

„És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izrael fiainak, hogy induljanak el.” (2Mózes 14:15)

Még ha az izraelitákat „hatalmas kéz” hozta ki Egyiptomból, a fáraó akkor is sajnálta, hogy el kellett engednie őket. Elvesztette az egyetlen elérhető munkaerejét. Ezért előkészítette hatalmas seregét: a gyalogságot, a lovasságot és a rettegett harckocsikat a papok és a királyság illusztris személyei kíséretében, és felsorakoztak a rabszolgák keresésére. Az uralkodó meg akarta félemlíteni a hébereket hatalmas ereje csatarendbe állításával. Eközben a jószágaikkal és értékeikkel vándorló izraeliták – férfiak, nők és gyerekek – nagy tömege azt hitte, hogy győztek, és nagyon bizakodó hangulatban voltak. Istennek vissza kellett vinni őket
egy hitpróbára, hogy véglegesen megszentelhesse őket.
A Kánaánba vezető egyenes út helyett, ami a filiszteusok, egy nagyon harcias nép földjén vezetett át, az Úr délre, a Vörös-tenger partvidékén levő tavak felé irányította a népét. Az őket vezető felhő irányt váltott, egy sziklás szurdok felé, ezért a tenger mellett ütöttek tábort, de a helyzet ennél már nem is lehetett volna kétségbeejtőbb: az egyik oldalon a barátságtalan hegyoldalak tornyosultak, velük szemben a tenger hömpölygött, és a vize leküzdhetetlen akadálynak tűnt, mögöttük pedig az egyiptomi hadsereg első csatasora.
Mit tehetnének? Erre a helyzetre a résztvevők négyféleképpen reagáltak:
1.    A rémült emberek tiltakozni kezdtek Mózes ellen, és megvádolták; mély pesszimizmusba és hitetlenségbe zuhantak, és máris az egyiptomi szolgaság után vágyakoztak.
2.    Mózes megértette, hogy harcolniuk kell az egyiptomiakkal, Istenhez kiáltott, megpróbálta lecsendesíteni a népet, és megerősítette a bizalmát Istenben: „Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását… Az Úr hadakozik ti értetek; ti pedig veszteg legyetek.” (2Mózes 14:13–14)
3.    Az egyiptomiak már utolérték az izraelitákat a tengernél, biztosak voltak abban, hogy elfoghatják őket, így vakon mentek utánuk, amikor a zsidók beléptek a megnyílt tengerbe.
4.    Isten úgy tartotta, hogy szükségük van az aktív hitük erősítésére. Ezért jelezte Mózesnek, hogy az izraelitáknak gyalogolniuk kell, de hová menjenek? Vissza? Nem! Az a rabság volt. A hegyek felé? Lehetetlen. Akkor a tengernek? Igen! A menetelés azt jelentette, hogy neki indultak előre, utat nyitottak a csodának, Isten erőteljes közbelépése előtt. És így tettek erős, eltökélt hittel, mert a hit soha nem fordul vissza vagy menekül el. Mózes botja szétválasztotta a vizet, és száraz talajon haladtak át a tengeren.
Az Örökkévalónak van hatalma ott is megoldást kínálni, ahol nincs kivezető út. Ezt ne felejtsd el! Számára nem létezik lehetetlen. Ma keresd fel Őt!