A szív keménysége

„Mózes pedig és Áron mindezeket a csodákat megtevék a fáraó előtt; de az Úr megkeményíté a fáraó szívét. És nem bocsátá el Izrael fiait az ő földéről.” (2Mózes 11:10)

A bibliai történelem egyik legösszezavaróbb részlete a mai. Isten azt mondja: „Én pedig megkeményítem a fáraó szívét és megsokasítom az én jeleimet és csodáimat Egyiptom földén. És a fáraó nem hallgat reátok; akkor én kezemet Egyiptomra vetem és kihozom az én seregeimet, az én népemet, az Izrael fiait Egyiptom földéről nagy büntető ítéletek által. S megtudják az egyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyújtom kezemet Egyiptomra és kihozom az Izrael fiait ő közülük.” (2Mózes 7:3–5) Valójában itt az Úr bejelenti, hogy a fáraó szíve elkerülhetetlenül meg fog keményedni. És úgy tűnik, hogy a rá következő szentírási szöveg valóban megerősíti ezt az értelmezést, mert többször is elmondja, hogy a fáraó „megkeményítette a szívét”. Más szavakkal a „megkeményítem a fáraó szívét” és „a fáraó megkeményítette a szívét” ugyanazt jelenti.

A pszichológia egyik alapvető törvényét emeli ki itt a bibliai idézet. Az emberek szívét minden gonosz tett hajlamos megkeményíteni, ami aztán elpusztítja őket. Minden jó cselekedet meglágyítja, és még élőbbé teszi. Minél inkább megkeményedik az emberek szíve, annál kevésbé áll módukban megváltozni, és annál jobban az előző tetteik befolyása alatt lesznek. De elérkezik egy pont, ahonnan nem lesz már visszaút, ahonnan már rákényszerülnek, hogy az elkerülhetetlen végig folytassák az útjukat, ami pedig a saját fizikai és lelki romlásuk.

„Nem Isten vakítja meg az emberek szemét, nem Ő keményíti meg a szívüket. Világosságot küld nekik, hogy belássák tévedéseiket, és biztonságos ösvényen vezethesse őket. E világosság elvetése miatt vakul meg a szem, és keményedik meg a szív. A folyamat gyakran fokozatos és szinte észrevehetetlen. Isten szavából, a szolgái által vagy Lelkének közvetlen tevékenysége révén kapjuk meg a világosságot, de ha egyetlen fénysugarát is figyelmen kívül hagyjuk, részlegesen eltompul a lelki felfogás, és a világosság következő megnyilatkozását már kevésbé érzékeljük. Így növekszik a sötétség, míg végül az éj sötétje borul rá a lélekre.” ( Jézus élete, 322. o.)

A mennyei Atya semmilyen természetfeletti erőt nem vetett be, hogy megkeményítse a király szívét. A fáraó folytatta a makacsságát, és fokozatosan fejlődött benne, így a szíve fokról fokra megkeményedett, míg halott elsőszülöttje hideg arcába nem nézett, és el kellett ismernie, hogy „van Isten az égben”.

Kérd az Urat, hogy vegye el a csökönyösséget a szívedből, és segítsen engedelmeskedni a menny parancsainak.