Az Istennel kötött barátság

„Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád… Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.” (Jób 22:21, 23)

Elifáz, a pátriárka egyik barátja, aki Jób vigasztalására érkezett, kétértelmű kijelentést tesz az Istennel való barátságról. Szavai igazak azok felé, akiknek abbamaradt a kapcsolatuk az Úrral, és elvesztették a barátságát, és most visszatérnének a mennyei Atyával való kapcsolatukhoz, és helyreállítanák a Mindenhatóhoz fűzött korábbi kötelékeiket. De Jób soha nem szakította meg a kapcsolatot a mennyei Atyával, soha nem veszítette el a belé vetett bizalmát, soha nem szűnt meg az Úr barátja lenni, még ha úgy is tűnt, hogy a szerencsétlenségek arra engedtek következtetni, hogy magára hagyta a menny. A megpróbáltatásban is tudta a pátriárka, hogy ezután is számíthat Istenre, és a kárpótlásáig is mindig hű maradt hozzá.

Ezért sem vonatkoztak rá Elifáz szavai, de talán ránk már igen.

Van közeli barátod? Érezted már az igaz barátság szoros kötelékeit? Van olyan barát, aki közelebb áll hozzánk, mint egy testvér, és az igaz barát testvér a nyomorúság idején. Az igaz barátság önkéntes, mély, önzetlen, felelősségteljes kapcsolat, amilyen akár egy hiteles házasság, soha nem törik össze.

Benito a gyerekkori barátom, és több mint 60 év elteltével is, bár életünk másfelé haladt, mi egyek maradtunk, különösen a hit dolgaiban. Levelekkel tartjuk fenn a kapcsolatot, anyagilag segítünk a másiknak, törődünk egymással, és együttműködünk a másik foglalkozásában, törődünk egymás egészségével, és mikor nehéz időkön megyünk át, őszinte tanácsot adunk, és menedéket kínálunk fel az otthonunkban. Ilyen a „testi-lelki barát” (5Mózes 13:6) vagy közeli barát.

Ilyen a barátság is a jó Istennel: egy különlegesen intim kötelék, amit azok kaptak, akik megbékéltek vele. Ábrahám örökre az Úr „barátja” volt (2Krónika 20:7). Jézus kétszer is elismételte a tanítványainak: „Ti az én barátaim vagytok.” (János 15:14) Lázár, Márta és Mária a közeli barátai voltak; Péter, Jakab és János pedig a hozzá legközelebb álló tanítványai. Még Júdást, az Őt eláruló tanítványt is barátnak nevezte. A Megváltó barátaiként megóv és megvéd az ördögtől, körülvesz szeretetteljes karjával, törődik a problémáinkkal és nyomorúságunkkal, velünk van az élet hullámhegyeinél és hullámvölgyeinél, szeretettel megdorgál bennünket, velünk együtt és értünk sír, és az életét adja értünk (János 15:13). Soha ne feledd, hogy Isten gyermekeinek Ő a „legjobb barátja” ( Jézushoz vezető út, 103. o.).

Mint egy barátnak, nyisd meg Jézus előtt a szívedet ma. Felejthetetlen élményben lesz részed.