József sírása

„Monda azért József az ő atyjafiainak: Jöjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én vagyok József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Egyiptomba.” (1Mózes 45:4)

Az életünkbe beavatkozó isteni gondviselés valóságosságát szemléltető bibliai történetek közül József és bátyjainak története az egyik leglenyűgözőbb és legmegindítóbb. József Jákób kedvenc fia, érzékeny fiatalember volt, aki érzelmes, apja társasága által kitüntetett, de valószínűleg hiú, meggondolatlan és beképzelt fiatalember is volt. Ebben az egyedi történetben a Biblia félreérthetetlenül leírja, hogy legalább nyolcszor sírt, máskor pedig nyilvánvaló, hogy zokogott, például mikor a testvérei anélkül, hogy odafigyeltek volna a védekezésére, bedobták egy üres kútba, hogy ott éhen és szomjan haljon. Akkor is keservesen sírt, mikor öszszekötött kézzel ment az izmaelita karavánnal Egyiptom felé, ami azon dombok közelében haladt el, ahol apja sátrai álltak. Kétség nélkül sírt, mikor azért zárták börtönbe, mert nem adta meg magát Potifár szenvedélyes felesége csábításának. Lelkében összetört, és akkor is sírt, mikor már Egyiptom miniszterelnökeként bemutatták Benjáminnak, az öccsének. Hangosan zokogott, mikor felfedte magát a testvéreinek, és Egyiptomba érkezését a mennyei Gondviselésnek tulajdonította. Könnyekre fakadt, mikor annyi távol töltött év után végre megölelhette az apját.
Akkor is elsírta magát, mikor bátyjai a megtorlásától félve bocsánatot kértek tőle. Sokat tanulhatunk József sírásaiból. Az egyik, hogy bár prófétai álmai szó szerint beteljesedtek, mégis sokban – az ég titokzatos tanítási módszereként – hozzájárultak a sírásához. A másik, hogy az egyetlen napi „szerencsétlenség az elkényeztetett gyermekből körültekintő, bátor, fegyelmezett férfit formált” (Pátriárkák és próféták, 214. o.). A kedvezőtlen körülmények ellenére is „van Isten az égben”, aki elrendezte a színpadot, ugyanis ez a felsőbb gondviselés a jó és rossz emberi körülményeken át is tevékeny. József elhatározta, hogy hűséges lesz mindenben és minden körülmények között, és ez adott neki erőt, bátorságot és bizalmat az Úrban. József mindig Istennek tulajdonította az élete (jó vagy rossz) alakulását, és az egyszerű, tiszta élet a fizikai és szellemi képességei erőteljes fejlődésének kedvezett. Ne félj sírni! Igen, sírj, akár egy igazi hívő, nem úgy, „mint a többiek, akiknek nincs reménységük” (1Thesszalonika 4:13), mert ez a keresztény életünk része. Ez az álmaid beteljesülésének szükséges része lehet.