Szemtől szemben Istennel

„És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.” (1Mózes 32:29)

Akkor éjjel Jákób egyedül akart maradni az idegesítő szorongásával: „Jákób magára maradva, védtelenül borult a földre… Fájdalmas kiáltásokkal és könnyezve járult Istene elé.” (Pátriárkák és próféták, 196. o.)

De a vágyott béke meglelése helyett egy ellenség jött szembe, akivel egészen hajnalhasadtáig küzdött. Ez a rejtélyes küzdelem, a csatázó ima az imádság második szintje. Valós megjelenés volt, fizikai harccal és testi következményekkel (1Mózes 32:31). Azonban egy szimpla testi küzdelem nem vezette volna el Jákóbot az azután elnyert erkölcsi megújuláshoz. Ez erkölcsi válság és fizikai küzdelem volt.

Ki volt az az ellenfél? Jákób nem ismerte fel. Csak annyit észlelt, hogy nem egy mindennapi ellenség volt. Ő maga Krisztus volt. Ki a mi ellenfelünk, aki szemben áll velünk a gyötrelmes könyörgésünkben? Ez először is a méltatlan, bűnös életünk:

„Miközben így küzdött életéért, bűnösségének tudata nehezedett a lelkére; felelevenedtek előtte bűnei, hogy elzárják Istentől.” (I. m., 196. o.) Rosszakarónk lehet még a nem célra vezető ígéretek az Úrtól, melyeket az elméleti vallás eredményez, mert ezek eredménytelenek válság idején. Végső soron az ellenség a nem megfelelő fogalmunk Krisztusról, az Ő teljes azonosulásáról a szenvedéseinkkel.

Mikor a hajnal első sugara feltűnt, az idegen hevesen megütötte Jákóbot, amitől csípőficama lett. A fizikai erejének elvesztésével Jákób riválisa nyaka köré fonta a karját. És így érte el az ima harmadik szintjét: a teljes függőséget, a totális hitet, Isten kegyelmes tettét, amivel megbocsát és üdvözít minket. „Bocsáss el, mert hajnalodik!”– kérte az ismeretlen, amire Jákób a hit páratlan hősiességének elszántságával válaszolt: „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engemet.” (26. vers) „Ez a bűnös, tévelygő halandó győzött a menny Felsége fölött.” (I. m., 196. o.)

Az áldás új névvel, vagyis új személyiséggel járt. Jákób azt jelenti: „csaló”, Izraelre, „Isten harcosá”-ra változott. Már feljött a nap, és a pátriárka a helyet Peniélnek nevezte. A találkozás megváltoztatta az életét. Most már meggyőződött róla, hogy van Isten az égben… és ő a menny tervének része volt.

Te találkoztál már így Jézussal? És felkészültél erre az élményre?