A menny kapuja

„És álmot láta: Íme egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és íme az Istennek angyalai felés alájárnak vala azon… Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.” (1Mózes 28:12, 17)

Elképzelem Jákób álmának hatását, ahogy elmenekült apja házából, és eközben az átejtett bátyja, Ézsau haragja is üldözte őt. Mikor egy bizonytalan, nehéz helyzetben találjuk magunkat, és épp a hibáink elől, a kedvezőtlen körülmények vagy a rosszakaróink haragja elől menekülünk, mikor egy fénysugár se csillan meg az életünk egén, és nem tudjuk, mire készülhetünk a viharos utunk végén, és azt sem tudjuk, mi lesz majd Isten akarata a számunkra, akkor milyen megnyugtató egy ilyen álmot, az isteni Gondviselés megnyilvánulását álmodni! Ez történt Jákóbbal is. Boldogtalanul, elhagyatottan érezte magát, és mélységesen megbánta, hogy hazudott idős édesapjának, és ekkor egy létrát látott, ami összekötötte a mennyet (ahol a szent, kegyelmes és mindenható Isten él) ezzel a nyomorult földdel, ahol ő, a félelem, bizonytalanság és bűntudat által terhelt férfi élt.
Jákób Bételnek, „Isten házának” nevezte el a helyet, és egy szinonimát is hozzáfűzött: „a menny kapuja”. A földtől a mennyig érő létra képe, úgy tűnik, a zikkuratok, a teraszos piramistornyok jelképes formája, melyeknek egy szentély volt a tetejükön. Alexandriai Filón, a zsidó filozófus óta Jákób létrája a gondviselés képe, ahogy Isten viszonyul a földhöz az angyalai szolgálata segítségével. Keresztény írók is Jézus megtestesülésének elővetítését látták ebben, mint ami híd a menny és a föld között. Mindkét értelmezés helytálló.
Jákób megértette a kinyilatkoztatás nagyszerűségét, megszentelte a helyet, sztéléként egy követ állított fel, amit olajjal megkent, és ezzel kézzel foghatóvá tette a mennyei Gondviselés jelenlétét… és igen: félt, mert az a hely a menny kapujává vált, és meglátta, hogy a mennyben fenn levő Isten összeegyeztethető az Ő lakhelyével is a földön – ami Bétel.
Ilyen a mennyei Gondviselés: csodálatos, nagyszerű és lenyűgöző, még akkor is, ha nem mindig vesszük észre. Ez egyszerre képviseli a mennyet és a Földet. Ez az Úr dicsőségének és angyalainak a közelsége hozzánk, mikor félünk, tehetetlenek vagyunk, és hozzá könyörgünk.
Egyedül Ő biztosíthatja nekünk a segítséget az élet buktatói közt, emlékeztetve arra, hogy „van Isten az égben”.