Lucifernek lehetősége volt megbánni a bűneit?

„És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai. De nem vehetének diadalmat, és az ő helyük sem találtaték többé a mennyben.” (Jelenések 12:7–8)

Jelenések könyve ezzel a feltűnő képpel magyarázza el a nagy küzdelem kezdetét Krisztus és Sátán között a mennyben. Először még Sátán nem tűnt démoni teremtménynek, hanem inkább égi lénynek, aki az Úr udvartartásának részeként ismerősként beszélhetett vele. Lucifer Sátánná, ellenséggé változott, de akkor vissza is fordulhatna és bocsánatot nyerhetne? Ellen White így beszél erről: „A nagy irgalmú Isten sokáig tűrt Lucifernek. Elégedetlenkedése kezdetén Lucifer még nem vesztette el kimagasló helyét; sőt, még akkor sem, amikor hazugságait a hűséges angyaloknak mondogatni kezdte. Még sokáig a mennyben maradhatott. Isten újra és újra bocsánatot kínált neki azzal a feltétellel, hogy megbánja bűnét és engedelmeskedik… Ha ezt megtette volna, megmenthette volna önmagát és sok angyaltársát. Ekkor még nem számolta fel teljesen Isten iránti hűségét…. De büszkesége nem engedte behódolni.” (A nagy küzdelem, 495. o.)

Sátán, a nagy bitorló továbbra is igazságtalansággal vádolta Istent a mennyei lények előtt. A mennyei küzdelem már eljutott arra a pontra, ahonnan nem volt visszatérés: a lázadó angyal már elhasználta a megbocsátás összes lehetőségét, ezért kivetették a mennyből. A megváltás tervének egy másik helyszínen kellett elkezdődnie: a Földön. Itt folytatta konfliktusát Krisztus és Sátán az emberekkel, munkájuk tárgyaival. Jézus azért jött a világunkba, hogy üdvözítse az embert, és megmentse az ördög uralmától. De ezen a színhelyen egy másik motiváló tényező is volt: Isten jellemének tisztázása az univerzum előtt, amit Lucifer kétségbe volt.

„A Krisztus és Sátán közötti küzdelemben a Megváltó földi szolgálata során a nagy csaló jelleme lelepleződött. Semmi sem téphette volna ki erősebben a mennyei angyalok és az egész hűséges világegyetem lakóinak szívéből a Sátán iránti szeretetet, mint az, hogy Sátán kegyetlen harcot indított a világ Megváltója ellen… Megalázkodása véget ért. Áldozatát befejezte… Sátán bűnére nem volt mentség. A hazug és gyilkos őscsaló megmutatta valódi jellemét.” (I. m., 501–502. o.)

A kereszt egy időre meggyilkolta az Emberfiát, de örökre összezúzta Sátánt. Itt kivettetett „a világ fejedelme”, és ezzel megpecsételődött az örök végzete. Ma fogadd el ezt az igazságot az életedben.