Január 4. - Isten az én bírám

„Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle… Tűzfolyam folyik és jő vala ki az ő színe felől; ezerszer ezren szolgálának neki, és tízezerszer tízezren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg.” (Dániel 7:9–10)

Megijedtél már valaha is Isten ítéletére gondolva? Valójában nem könnyű megérteni az ítélet bibliai koncepcióját. Általában negatívan gondolunk erre az eseményre. Viszont a mennyei Atya tetteihez semmilyen gonosz dolog nem kapcsolódhat. Ehelyett neki szentnek, igazságosnak és jószándékúnak kell lenni, ahogy a Szentírás is feltárja a jellemét. Az ítélet Dániel könyve egyik ismétlődő témája. A szerző, Dániel neve azt jelenti: „Isten az én bírám”, és a könyv főszereplője és barátai által átélt minden egyes krízis és a prófétai látomás utolsó eseményeinek végső megoldása az, hogy az Úr egy ítéletszerű lépéssel közbeavatkozik, amivel igazolja a gyermekeit és a kijelentéseit az ellenségeik előtt. Dániel könyvének minden fejezete tartalmaz utalást az ítélet témájára. Így számos jelenetet láthatunk, amiben felismerhető az ítélet, például a hamis és az igaz tanítás filozófiájának megítélésekor (a héber tanulókés a többi fiatal között). Mitől lettek ők okosabbak? Mi különböztette meg őket az iskolában? Ehhez kapcsolódik az ítélet az egészséges és ártalmas étrend között. A káldeusok úgy hitték, hogy az övék a legjobb étrend, azonban Dániel és a barátai úgy döntöttek, hogy egy másik életstílust követnek, és emiatt voltak képesek arra, hogy jobb eredményeket érjenek el az oktatásukban. Ez az ítélet jelenik megmás kérdésekkel együtt a világ átmeneti és törékeny királyságainak, illetve Istenbiztos és örökké tartó uralmának kiértékelésénél; a hamis és igaz imádatnál, valamint Nabukodonozor király arrogáns és büszke viselkedésében, ahogyan Belsazár király szentségtörő tetténél is. A mennyei Gondviselés előre elrendelte a világtörténelem és Isten gyermekei végső kimenetelét. Az ítélettel az Ő szuverén akaratáé lesz az utolsó szó, és ezzel elhozza a világ végét. „De van Isten az égben”, aki a mi tetteink igaz Bírája. Nem szükséges félni azítéleteitől, mert a jelleméből tudjuk, hogy Ő könyörülő Úr.