MENJ FEL A HEGYRE!

„Leszálla tehát az Úr a Sínai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.” (2Móz 19:20)

Mózes második könyvének 32. fejezetét olvasva megragadta néhány dolog a figyelmemet. Először is, az embereknek mindig is szükségük volt egy istenre (1. v.). Minél láthatóbb, kézzelfoghatóbb és fényesebb volt ez az isten, annál „boldogabbak” voltak az emberek (2-4. v.). Az imádat és az ünneplés a zenétől is függ (6,18. v.). A tömeg nyomása annyira erős, hogy csak természetfelettit erővel lehet legyőzni (21–24. v.). A hitehagyás előbb hallható, mielőtt láthatóvá válna (17–19. v.). A pogány hátterű zene, még ha helyes céllal is van használva („az Úr tiszteletére vagy imádatra”), csak pogány marad (5–8. v.). És ami a legfontosabb: ha meg akarod különböztetni az „istenit” az „emberitől”, a „keresztény” zenét a „pogány” zenétől, „fel kell menned a hegyre”, Isten jelenlétébe (15–18. v.). A „hegy” szó alatt az Istennel való szoros kapcsolatot kell érteni. Áron is ott lehetett volna a „hegyen”, ha arra törekedett volna, hogy inkább Istennek járjon a kedvébe, mint az embereknek. Józsué jelezte, hogy baj van, viszont nem sikerült közbelépnie. Ám Mózest a hegyen maga Isten értesítette a táborban kialakult helyzetről, így biztos volt abban, hogy a nép bűnt követett el.
„Tanuljunk, elmélkedjünk és imádkozzunk! Megnyílik lelki látásunk, és látni fogjuk a mennyei templom belső udvarait. Fülünk felfogja a trón körül álló menynyei kar énekeinek és hálaadásának témáit” (Ellen G. White, Bizonyságtételek, 6. köt., 368. o.).
Imádkozz tisztánlátásért, hogy helyesen tudj dönteni, amikor zenét választasz!
Felhívás: Tölts ma időt Istennel, hogy erőt nyerve elkerülhesd a megalkuvást, és tudatosuljon benned, melyik zene kedves a menny előtt. Egyedül így leszel képes megkülönböztetni a jó zenét a rossz zenétől!
Cristina Jercău, Olténiai Egyházterület