APA, OLYAN AKAROK LENNI, MINT TE!

„Ekkor megfogá Naomi a gyermeket, és ölébe vevé, és dajkája lőn annak.” (Rut 4:16)

Harry Chapinnek 1974-ben jelent meg a Cats in the Cradle (Macskák a bölcsőben) című dala, ami éles kritikát fogalmazott meg a ’70-es évek amerikai társadalmával szemben. A dal egy ifjú édesapáról szól, akinek sosincs ideje a fiára. A gyermek szomorúan veszi tudomásul a helyzetet, de nem tiltakozik, hanem folyton ismételgeti, hogy amikor majd felnő… olyan lesz, mint az apja. Aztán a gyermekből felnőtt férfi lesz, és az édesapának egyre több ideje jut a gyermekére. Csakhogy a felnőtté vált ifjú most már egyre elfoglaltabb az édesapjánál (iskola, barátok, barátnő, karrier), végül pedig már saját gyermeke is születik. A dal végén a már nyugdíjas édesapa döbbenten állapítja meg, hogy a fia pontosan olyan lett, mint ő, és felismeri, hogy egy újabb gyermek fogja nélkülözni az apai jelenlétet. Ugyanaz a küzdelem, ugyanaz a gyötrelem, ugyanaz a kibillent egyensúly minden generációban: a szülőket túlságosan lefoglalja a munka, nincs idejük a gyermekeikre, valamint arra, hogy igazi lelki értékeket és példát nyújtsanak nekik. „Ha nincs időtök a gyermeketekre, akkor nem kellene magatokra vállalnotok a családalapítás felelősségét – írja Ellen G. White.
A lehető legtöbb időt kellene töltenünk gyermekinkkel. Figyeljük meg a temperamentumukat és a jellemüket, hogy jobban megérthessük a szükségleteiket és a rájuk leselkedő veszélyeket. Ötvözzük a kedvességet tekintéllyel, a jóságot pedig határozott korlátozásokkal. Meg kell barátkoznunk velük, legyünk kedvesek, jók, tartsunk velük a munkájukban és a játékukban, férkőzzünk a bizalmukba. És ha a munkánk teljesen elvon a családunktól, akkor változtatnunk kell, hogy semmi se akadályozzon meg abban, hogy velük lehessünk, különben hűtleneknek bizonyulunk az Istentől kapott feladatok elvégzésében.
Urunk, adj bölcsességet, hogy a családunkban időt szánjunk egymásnak!
Felhívás: Tervezd el, hogy ma több időt töltesz a családod körében!
Ciprian Ciurea, Olténiai Egyházterület