JÉZUS AZ AJTÓD ELŐTT

„Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” (Jel 3:20)

Ebben a szövegben két igazság hangzik el. Az első: az ember szabadnak érezheti magát távol tartani Krisztust a saját életétől; a második: az ajtót csak belülről lehet kinyitni. Az Úr Jézus nem lép be erőszakkal a szívünkbe. Szabadon dönthetünk arról, hogy kinyitjuk-e vagy sem szívünk ajtaját.
Szabad akarattal rendelkezünk. A szülő szereti a gyermekét, de nem zárja be a házba csak azért, hogy megóvja a tévedésektől, hanem inkább megtanítja őt szépen viselkedni. Ábrahám meg lett dicsérve, mert „megparancsolta az ő fiainak és az ő háza népének, hogy megőrizzék az Úrnak útját”. A gyermeknek meg kell tanulnia helyes döntéseket hozni.
A gyermekek túlzásba vitt féltése és a helyettünk meghozott döntések rombolják az érzelmeiket, emberi mivoltukat. Ez sokszor azt eredményezi, hogy szüleik ellen lázadnak, és azt hányják az idősebbek szemére, hogy nem tisztelik a személyiségüket. Meg tudunk valakit akadályozni abban, hogy törvénytelenséget kövessen el, de nem tudjuk megakadályozni, hogy bűnt kövessen el a szívében.
Amikor Jézus az ajtónk előtt áll, miközben bennünket túlságosan lefoglalnak az élvezetek, kijelenthetjük, hogy nincs Rá időnk, és Ő tiszteletben fogja tartani az óhajunkat. Hányszor utasítottuk el Őt, és nem tártuk ki szívünk ajtaját, mert másvalamivel voltunk elfoglalva?
Mennyire más lehetne az életünk, ha Jézus a szívünkben lakozna! Urunk ismételten visszatér bezárt ajtónk elé. A rendelkezésünkre álló kommunikáció Jézussal lényegében az egymással ápolt kapcsolat modellje.
Ő ma is az ajtód előtt áll. Van-e okod megvárakoztatni Őt? Helyettesíthető-e bármi mással a jelenléte, a Vele töltött idő, az általa felkínált szabad akarat?
Nekem biztosan lesz vacsoravendégem!
Uram, bocsásd meg, hogy néha az ajtón kívül kellett maradnod! Adj erőt, hogy ki tudjam tárni a szívem, és örökre benne lakozhass!
Felhívás: Életed mely területén mondtad Istennek, hogy még várnia kell rád? Nem gondolod, hogy ma a legmegfelelőbb alkalom eldönteni, hogy teljes mértékben neki szenteled az életedet?
Daniel Oncea, Munténiai Egyházterület