A MEGFELELŐ IDŐBEN KIMONDOTT SZÓ

„Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.” (Zsolt 19:15)

Mi, emberek sokszor a kommunikációnk által fejezzük ki nyíltan azt, amit érzünk, vagy amire vágyunk. Az Istentől kapott beszéd ajándéka többlet felelősséget hordoz magában. A mai szöveg hangsúlyozza, hogy néha a gondolatainkat kifejező szavainkkal vagy megszomorítjuk Istent, vagy örömöt okozunk Neki. A gyermekkorban egyszerű és tiszta a beszédünk. Az idő teltével azonban megismerünk bizonyos értelmezéseket és árnyalatokat, és megtanulunk szavaink közé metaforákat, megjegyzéseket ékelni, s ezzel sok esetben palástoljuk az érzelmeinket. Más esetben pedig épp az igazságot kimondva bántjuk embertársunkat. A konfliktusok általában az egyszerű és ártatlan kommunikáció zavarának következményei.
Kommunikálásunk módja arról is árulkodik, hogy milyen képet táplálunk magunkban Istenről. Az  élces  hangú,  folyton  moralizáló,  kedvességtől  mentes beszédstílus „szigorú” istenképről árulkodik. A legtöbb esetben könnyebben kommunikálunk a saját korosztályunkkal, mert velük könnyebb szót értenünk. A kommunikáció igazi próbája azonban az, amikor kapcsolatot kell kialakítanunk azokkal, akiket nem ismerünk, vagy kevésbé értünk meg. Például: Egy idős embernek sikerül nyíltan kommunikálni az ifjakkal, és üzenete egyaránt tartalmaz bölcs tanácsot és őszinte ragaszkodást… Egy következetes és szavahihető szülő… Egy olyan vezető, aki határozottan, de kedvesen szólal fel a gyülekezetben, és képes bármelyik nemzedék felé helytálló, érthető üzenetet közvetíteni… Nos, ezek a gyülekezeten belüli egészséges kommunikáció igazi pillérei!
Kérünk, jó Atyánk, segíts nekünk úgy beszélni, ahogyan Te beszélsz!
Felhívás: Törekedj ma egy nehéz természetű személlyel kommunikálni! Lehetőleg legyen más generáció tagja az illető. Hívd fel telefonon, írj neki levelet, vagy akár nyíltan beszélgess el vele! Kérd ehhez Isten vezetését!
Felix Mușat, Munténiai Egyházterület