FIGYELMETLEN FIRKÁLÁS

„Kiméne azért Lót, és szóla az ő vőinek, kik az ő leányait elvették vala, és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helyből, mert elveszti az Úr e várost; de az ő vőinek úgy tetszék, mintha tréfálna.” (1Móz 19:14)

Többször kaptam azon magam, hogy firkálgatok a füzetemben. A tanár épp órát tartott az osztályban, én pedig a padban ülve írószert tartottam a kezemben, és kaotikus mozgással vonalak összevisszaságát rajzoltam a papírlapra. Időmet és lelkiállapotomat ringattam így a „figyelmesdiák-állapot” és a teljes egykedvűség között. Egyetlen hátrahagyott örökségem a deformált figyelem volt.
Nem tudom, és nem is gondolom, hogy létezett-e valaha Lót indítékainak teljes, valósághű leírása. Az ihletett szöveget olvasva azonban nyilvánvaló az üzenet: Lót utat tört magának a tömegben. Szülői elvárásainak egy része megvalósult. Volt stabil otthona, valamelyes anyagi biztonsága, és a lányai is már családot alapítottak. Úgy tűnt, minden olajozottan működik, mígnem, egy napon…
A felszólítás pillanatában a fiatalok saját felfogásuk szerint viszonyulnak a sürgető üzenethez. Összevetve a múltat és a jelent, Lót magatartásának és cselekedeteinek a jellegét, arra a következtetésre jutnak, hogy az apjuk tréfál velük. A vészhelyzetben Lót dilemma elé kerül: vajon a figyelmetlenségemmel én magam firkáltam össze a fiatalok életét, vagy ezt csak ők látják firkálásnak?
Minden napnak megvan a maga sürgető volta, és egyes pillanatai főbenjáró kérdéseket vethetnek fel. A fiatalok és a szülők között több van hivatalos, egyszerű kommunikációnál. A két nemzedék között az élet mindennapos művei születnek. Az ifjakat befolyásolhatjuk életünk „festményeivel” is, vagy csupán a figyelmetlenségünk „firkálásait” közvetíthetjük feléjük.
Uram, segíts, hogy ne okozzak botránkozást a családom és az ismerőseim számára!
Felhívás: Gondolkozz el, hogy mit szeretnél ma nyújtani a körülötted élőknek.
Hagyj magad után egyenes nyomokat!
Parașcineţ Doru, Észak-erdélyi Egyházterület