AZ ELFERDÍTETT IGAZSÁG

„Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban, kicsoda lakozhat szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében.” (Zsolt 15:1–2)

A mai társadalom könnyedén elfogadja a hazugságot, a másolást és a csalást, és ezeket természetes jelenségnek tartja. De mit szól ehhez Isten?
A fiatalok némelyike igazat mond, mások viszont hazugsággal próbálják elkerülni a kellemetlen következményeket. Egyesek azt állítják, hogy kénytelenek hazudni, mások viszont még akkor is hazudnak, ha egyszerűbb lett volna kimondani az igazságot. A hazugság jól bevált stratégiává vált, amit a serdülőkori életút egyengetése érdekében alkalmaznak egyes fiatalok. Bár Isten a Szentírásban határozottan figyelmeztet a hazugság veszélyeire vonatkozóan, az ifjak sok esetben észre sem veszik botlásuk következményeit.
A hazugság a hatalom és az irányítás hamis érzését kelti. Azt hisszük, hogy sikeresen oldottuk meg a helyzetet, ám ez egy csalóka érzés. A hazugság olyan, mint a pattogatott kukorica: az apró magvak nyugalmi állapotban maradnak, aztán a hő hatására hirtelen duzzadni kezdenek. Amikor életünkben a „hő” egyre magasabb fokot ér el, olyankor néha hazugsághoz folyamodunk. Ám a pattogatott kukoricához hasonlóan a hazugság növekedni, duzzadni kezd, míg egy pillanatban már kikerül az ellenőrzésünk alól.
Ha rákapcsolnának egy hazugságvizsgálóra, hajlandó lennél a szüleid összes kérdésére válaszolni? Vagy az ifjúságvezetőd által feltett kérdésekre? Hát a legjobb barátod vagy barátnőd kérdéseire?
Imádkozz azokért a barátaidért, akikről tudod, hogy nem mindenben mondanak igazat.
Felhívás: Egy papírlapra írj fel két igaz és két hamis állítást saját magadról, majd olvasd fel az egyik barátodnak. Kérd meg, hogy mondja el, szerinte miben mondtál igazat, és miben hazudtál. Gondolkozz el a barátod szavain, valamint a feljegyzett állításokon.
Loredana Simion, Olténiai Egyházterület