A SZÜLŐK, A FELTÉTEL NÉLKÜL SZERETŐK

„Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhőkön.” (5Móz 33:26)

Szép nyári délután volt, majd erősen fújni kezdett a szél. Kitört a vihar! Gyorsan bezártam a ház ablakait, összeszedtem pár dolgot az udvarról, amikor hirte len egy széllökés kitépte a kaput és a ház falához csapta. Ömlött a víz az udvarra. Nagyon aggódtam, mert a szüleim és a nővérem kint voltak egy domboldalon szénát gyűjteni. A villámlások láttán és a dörgések hallatán összeszorult a szívem: vajon mi van a szabad ég alatt maradt szeretteimmel? Kétségbeesetten imádkoztam értük. A sodró víz elvitte a lábbelimet, de még így is megpróbáltam bezárni a kaput. Ekkor apám hangját hallottam meg magam mögött. A domb tetejéről leszaladt, hogy meggyőződjön, minden rendben van velem. Anyámat és a nővéremet útközben menedékbe helyezte, majd dacolva a viharral, hazaszaladt hozzám. Eszembe jutottak ezek az emlékek, amikor a kórházban apám leleteinek eredményeire vártam. Kerestem a tekintetét, hogy megnyugtassam: minden rendben lesz, és mindig mellette leszek. Diszkréten letöröltem egy könnyet az arcomról, és összeszedtem magam, hogy erős legyek apám mellett, akinek szüksége volt rám. Miért segítsék a fiatalok, a gyermekek a szüleiket? Azért, mert jöhetnek olyan viharok is az életben, amikor a szerepek felcserélődnek…, mert csak korlátolt ideig lehetünk mellettük ezen a földön, de főleg azért, mert még a nehézségeik és szükségeik között is ők csak ránk gondolnak. Mert Isten, az Ő végtelen szeretetében szerető Atyaként mellettünk van.
Uram, kérünk, add meg nekünk, hogy örök szülők legyünk!
Felhívás: Azonosítsd szüleid szükségleteit! Légy a segítségük és támaszuk!
Mihaela Zaha, Bánáti Egyházterület