A KEGYELEM FORRÁSA

„Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az utat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!” (Zsolt 143:8)

A Zsoltárok könyvében található a legtöbb szöveg, amelyben feltűnik a „kegyelem” kifejezés, amely a legtöbb esetben Isten kegyelmességére, jóságára utal.  Isten jósága, kegyelme örök, nagy, az égig ér, értékesebb az életnél, határtalan, betölti a földet. Isteni tulajdonság, mivel a maga teljességében csak Istenben található meg. Következésképpen, ha közülünk valaki a jóságos magatartás mellett dönt, lényegében bemutat valamit Isten jelleméből. A jóság kifejezése racionális aktus, amely akaratot igényel. Véletlenül, tévedésből nem lehet jó az ember. A jóság forrása Isten, és amikor valaki elhatározza, hogy a kegyelem csatornájaként általa fog mások felé kiáradni a jóság, hamarosan meg fognak jelenni a jelentőségteljes gyümölcsök is.
A mai szöveg szerint a zsoltáríró abban reménykedik, hogy szenvedése éjszakájának és fájdalmainak a hajnal véget fog vetni. Azért könyörög, hogy amint a hajnal fényei eloszlatják a sötétséget, úgy űzze ki lelkéből a sötétséget Isten jelenlétének világossága. Az isteni jelenléten kívül nem kíván más megoldást, enyhülést lelki szenvedésére.
Emberi kapcsolataink számos szenvedés forrásai lehetnek. Minél szilárdabb egy kapcsolat, annál nagyobb az okozott fájdalom. A megbocsátás külső aktusa azonban sokkal erőteljesebbé válhat, ha kegyelem kíséri. Egy felmentő törvényszéki ítélet csak „jogi vigaszt” jelent, viszont a kegyelem az, ami igazán begyógyítja a sebeket.
Imádkozzatok ma a depresszióval küzdő fiatalokért! A közbenjáró ima segíthet és reményt adhat nekik a nehéz pillanatokban.
Felhívás: Biztosan vannak körülötted olyanok, akik irányában hosszú időn át senki sem tanúsított jóságot. Válassz egy fiatalt, és a mai nap folyamán tanúsíts kegyelmes magatartást irányában!

Rubin Atomei, Moldvai Egyházterület