A TEKINTÉLY FONTOSSÁGA

„Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.” (Jn 6:38)

Veszély fenyeget, amikor képesek vagyunk végre megállni a saját lábunkon, mivel ilyenkor a magunk urának képzeljük magunkat, vagy legalábbis azt hiszszük, hogy uraljuk a helyzetet. Amikor azt gondoljuk, hogy jól irányítjuk a dolgokat,  hiszen  már  régóta  tesszük,  akaratunk  átveszi  Isten  akaratának  helyét.
A keresztény életében ez a legveszélyesebb pillanat, ezért mondja Pál, hogy aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, nehogy elessen.
A mai tanácsot Jézustól kaptuk, és arra tanít, hogy csak akkor vagyunk biztonságban, ha mennyei Atyánk akaratának vetjük alá magunkat, úgy, ahogy Ő is tette. Amikor eljött a kísértő, és felkínálta Jézusnak a világ összes országát, a világ jogos tulajdonosának képzelte magát, és ezzel a gondolattal bennünket is megkísérthet. Nem könnyű egy gépkocsiban a jobboldali ülésen utazni, ha megszoktad már, hogy mindig te vezetsz. A hit utazásában azonban jobb, ha a kormánynál olyasvalaki ül, Aki sosem téved.
Amikor azt hisszük, hogy mi vagyunk a feleségünk, gyermekünk, családunk tulajdonosai, és teljes engedelmességet várunk el tőlük, tulajdonképpen téves, bibliaellenes álláspontot képviselünk, és elfelejtjük, hogy csak sáfárok vagyunk. Mindent Istentől kapunk: az időt, az egészséget, a munkaerőt, az anyagi javakat, a jólétet és sok más egyebet. Ha helyesen akar viszonyulni embertársaihoz, a keresztény embernek mindig abban a tudatban kell élnie, hogy Istentől ered erejének forrása. Valaki így fogalmazott: ha meg akarsz ismerni egy embert, adj neki hatalmat,
de ha igazán meg akarod őt ismerni, akkor vedd el tőle a hatalmat. Szükséges mindig tudatában lennünk annak, hogy csak akkor vagyunk biztonságban, ha Isten akaratához igazítjuk a lépteinket, és elismerjük, hogy minden félrelépés téves irányba vezet.
Imádkozzunk azért, hogy legyünk mindig tudatában annak, hogy nem tulajdonosok, hanem sáfárok vagyunk!
Felhívás: Próbáld meg, hogy családodra ajándékként és ne birtokként tekints!

Edmond Lucaciu, Dél-erdélyi Egyházterület