ISTEN MÓDSZERE

„Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.” (Zsolt 32:8)

Számtalan könyvet írtak a gyermeknevelésről, az emberi kapcsolatokról, a személyes fejlődésről, viszont pedagógusokként vagy szülőkként sokszor elmulasztunk úgy tekinteni a nevelésre, ahogy Isten ajánlja és alkalmazza azt a velünk való kapcsolatában, és amelyről olyan szépen beszél a Biblia.
Mi is gyermekek vagyunk, és az Atyával való kapcsolatunkra vonatkozóan felfedezhetünk néhány egyszerű elvet, amely nagyon hasznos lehet a gyermekeinkhez való viszonyulásunkban.
Isten azt mondja, hogy tanít minket, vagyis elméleti információkat közöl velünk, amelyek az Igében rendelkezésünkre állnak. Ez a nevelés első lépése: nyújtani kell, mielőtt elvárnánk valamit. Nem követelhetjük valakitől, hogy ismerje Őt, ha nem kínáljuk fel neki az Isten által ihletett Kézikönyvet.
Másodsorban megmutatja az utat, de nemcsak a helyes irányt mutatja meg nekünk: Ő az, aki megteszi az első lépést, mi pedig, miután láttuk Őt, megteszszük ugyanazt a lépést. Megbocsátott, hogy mi is meg tudjunk bocsátani, szeretett, hogy mi is szerethessünk, feláldozta önmagát, hogy mi is képesek legyünk együtt érezni másokkal, harcolt és győzött, hogy mi is harcolhassunk és győzhessünk. Isten nem teljesítendő parancsokat ad, hanem meg is mutatja, hogy mit kell tennünk.
Harmadsorban pedig tanácsol, szemeivel követ bennünket, mint egy édesapa, aki kerékpározni tanítja gyermekét, és amikor először elengedi, ott szalad mellette, figyel minden részletre, az egyensúlyra, a sebességre, a kanyarokra, és kész bármikor közbelépni. Egyesek szerint a legjobb módszer valakit úszni tanítani, ha váratlanul bedobjuk őt a mély vízbe. Lehet, hogy sokkal többen tudnának úszni, ha lemondanánk erről a brutális, spártai módszerről, és helyette Isten módszerét alkalmaznánk.
Imádkozzunk azért, hogy a kicsinyek nevelésének munkájában is hasonlítsunk mennyei Atyánkhoz, és az Ő módszereit alkalmazzuk!
Felhívás: Isten módszerével segíts valakinek kialakítani egy jó szokást.

Edmond Lucaciu, Dél-erdélyi Egyházterület