Kinek a hibája?

„És amint eltávozék, láta egy embert, aki születésétől fogva vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-e vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.” (János 9:1–3)

Az uralkodó zsidó elgondolás szerint a szenvedés az egyének vagy az elődök bűneinek kérlelhetetlen következménye volt. Ahogy ez a férfi is vakon született,
a vakságban a szülei voltak vétkesek, ami megkérdőjelezte a mennyei igazságosságot. Jézus megoldotta a „gordiuszi csomót” a válaszával: „Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.” Így a problémát egy sokkal komplikáltabb témába helyezte át: Isten és az ördög kérdéskörébe. Valójában ez e körül a nagy kérdés körül forgott: Kinek a hibája? Isten a felelős a világban levő gonoszság létezéséért, annak minden fájdalmas következményével?
Sokkal inkább függ a személyes szenvedés az emberiség kollektív bűnétől, mint az egyén bűnétől. Krisztus rámutatott: ahogy az ördögnek is megvan a maga munkája itt, úgy Istennek is, ami abból áll, hogy a gonoszságot jó nyersanyaggá alakítja át. A szenvedés magyarázatot vár el a Mindenhatótól, és személyes kihívások elé is állít minket, arra kötelezve, hogy a mennyei küldetést – „Isten dolgait” – végezzük el a szenvedők között, fizikailag és lelkileg segítve őket. A történet vége bemutatja, hogy Jézus is ezt tette a vak emberrel: nemcsak visszaadta a látását, hanem erkölcsileg is felvilágosította, és felkínálta neki a megváltást.
A „Kinek a hibája?” kérdésre Isten Igéje azt válaszolja, hogy az Úr nem felelős érte. A teremtésben minden „nagyon jó” volt. Az Atya jó magokat szórt el a földjébe. Kívülről jött a gonosz, ugyanis Sátán hozta be a bűnt a világba. Ő az az ellenség, aki konkolyt vetett közé. Majd Isten szolidaritást vállalt az emberi szenvedéssel, és megoldást kínált a bűnnel szemben. Az embereket figyelmeztette az ellenség jelenlétéről az Éden kertjében. De ők hittek a kísértőnek, és helytelenül használták a szabad akaratukat. Ádám az engedetlenséget választotta, és ezzel bűnt okozott. Ádám a vétkét, mint hajlamot továbbadta minden leszármazottjának. Így lett Sátán „e világ fejedelme”.
Az ördög felelős a bűnért. De az Úr megígérte, hogy egyszer s mindenkorra felszámolja. Nemsokára a világ is megtudja, hogy „van Isten az égben”.