Az elvarázsolt világ

„Ezt mondom annak okáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában, kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük.” (Efézus 4:17–18)

Néha az unokáim megkérnek rá, hogy Charles Perrault Hamupipőke című meséjét mondjam el nekik, amiben a tündér keresztanya elvarázsolta a szobalányt gyönyörű hercegkisasszonnyá, a tököt pompás hintóvá és néhány kisegeret tündöklő paripává, de az éjfél eljöttével minden visszaváltozott a valódi kinézetére. Így van ez azokkal az ábrándképekkel is, amikkel az ördög elbájolja az embereket a földön. Ellen G. White szerint „Mi Sátán elvarázsolt területén vagyunk” (A nagy küzdelem, 601. o.).
Amikor Saul Bellow megkapta az irodalmi Nobel-díjat 1976-ban, és az átvételekor a beszédében ezt nyilatkozta: „Mi, írók, nem képviseljük megfelelően az emberiséget.” Az író arra utalt ezzel, hogy a szerzők általánosítanak a kiadványaikban, anélkül szakítanak a hagyományos értékekkel, hogy valami pozitívat és felemelőt tennének hozzá. Bellow így rangsorolta a filozófiai tanok alkotóit, akik a kortárs szépprózát befolyásolják, mint „szörnyeket az őslénytani múzeumban”: Nietzsche, Marx, Freud és Baudelaire. Többek között a kortárs próza, színház, mozi és költészet némelyik tartalma feltárja, hogy a világ fejedelme táplálja olyan fantáziákkal, csalétkekkel és szokásokkal az értelmünket és a lelkünket, amiket kedvelünk, és elbűvölnek minket. Ezek a befolyások fokozatosan eltávolítják a lelket az imádkozástól és attól a vágytól, hogy Jézussal legyünk. Akárcsak az Éden-kertben, Isten jelenléte hirtelen már nem olyan vonzó az embereknek. Egyedül az Ige képes megtörni ezt a varázslatot és visszatéríteni a világot az igazi valóság talajára.
Ez a föld olyan, mint az elvarázsolt kastély, és az emberek agarakként futnak egy csapáson, igyekeznek elérni a csalit, a nyulat, de az csak rongyból készült, sőt, soha nem érik utol. Ez a föld egy nagy tűzijátékhoz is hasonlít: a fények felvillannak, és többé nem látszódnak a csillagok, majd mikor mindennek vége van, csak füst és a lőpor átható szaga marad hátra. Ilyen „Sátán elvarázsolt kastélya”, ahol hamis boldogság és múló öröm van, ahol az elbűvölt személyek felemésztik a legjobb éveiket, elveszítik az üdvösség lehetőségét, és nem érzékelik, hogy „van Isten az égben”.
Az Úr segítsen kiszabadulni az életedet fenyegető rossz befolyások alól!