E világ fejedelme

„Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme.” (János 12:31)

Johann Wolfgang von Goethe leghatásosabb munkája a Faust, amiben a főhős lepaktál az ördöggel, és eladja a lelkét cserébe a fiatalság, ismeret, boldogság és mindenféle szenvedély és gyönyör biztosításáért. Így az ember Mefisztofelésztől, az ördögnek alárendelt démontól függ alattvalójaként, mert neki adta a lelke birtoklását. De Goethe változatában Faust megmenekül a pokol kárhozatától, mivel soha nem hagy fel egy eszme felé való törekvéssel. Ahogy más irodalmi művek, ez a történet is a nagy küzdelmet mutatja be a jó és a rossz között.
Sátánnak tényleg hatalma van boldogságot adni azoknak, akik egyezséget kötnek vele? Valóban ő „e világ fejedelme”? Ő tényleg ezt hitte, mikor megtámadta az emberiséget az Éden kertjében. Ezért sajátjának igényli a bolygónkat, azt állítva, hogy az emberek neki adták a fennhatóságot. Most ő uralja a lakosait és így az egész világot. De „mikor Ádám elárulta és átjátszotta uralmát Sátán kezébe, attól még Krisztus maradt a jogos Király… Sátán csak annyira gyakorolhatja elbitorolt fennhatóságát, amennyire Isten engedélyt ad neki rá” ( Jézus élete, 129. o.). Hogy lehetne Lucifer állítólagos uralmát megdönteni? Jézuson keresztül, aki mint bármely más ember, hűséges maradt Istenhez. „Így mutatta meg, hogy Sátán nem szerezte meg a teljes uralmat az emberiség felett, és a világra vonatkozó igénye alaptalan. Mindazok, akik szabadulni szeretnének hatalmából, szabadokká is lesznek.” (I. m., 114. o.) Miután Krisztus elvégezte engesztelő és helyreállító munkáját, viszszanyerte a világ feletti uralmat. Sátánt kiűzte ezzel innen, és azóta elkeseredetten harcol ez ellen az új hatalom ellen, ami türelmesen munkálkodik, hogy az emberek szívében uralkodjon.
Ma egészen úgy tűnik, hogy a világ Sátánnak engedelmeskedik. Fölemeli a fejét, azt követelve, hogy a bolygó hozzá tartozzon. De ez nem így van. Soha nem volt és most sem teljes az uralma. Nem minden élet fölött van hatalma: ilyen a tied és az enyém is. Biztos, hogy már többször közel járt ahhoz, hogy meghódítsa a szívünket, de elbukott, mert még élünk, hogy Jézushoz jöjjünk és megszabaduljunk az ördögtől, és később erővel bizonyságot tegyünk arról, hogy „van Isten az égben”.
Ma mondd el az Üdvözítőnek: „Tied vagyok, ments meg hát.”