Teremthet egy jó Isten bűnös világot?

„És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.” (1Mózes 3:6)

Hogy foghatnánk fel a jó és a gonosz tudásának fáját? Csakis úgy, ha a héber gondolkodási móddal kezdjük. A történetben megjelenő tudás szót határozott névelő előzi meg, vagyis ez nem bármilyen vagy minden tudásról szól, hanem inkább egy bizonyos specifikus tudásról, a jóval szemben álló gonosz ismeretéről. Ha a héber gondolkodásban eszel a jó és a gonosz tudásának fájáról, azzal nem szerzel meg valamilyen intellektuális információt a gonoszról, hanem inkább tapasztalatod lesz a bűnnel. A Paradicsomban megvolt a lehetősége a negatív tapasztalatnak: nem feltétlenül, hanem esetlegesen. Más szavakkal: ott valós lehetőség nyílt a bűnre.
Isten becsületesnek teremtette az embereket (Prédikátor 7:29). Nekik az ártatlanság próbáiból (a gonosz figyelmen kívül hagyásával) kellett volna a szentségre (a bűn feletti győzelemre) eljutniuk. Az ártatlanság állapota nem jelent tökéletes állapotot. Ahhoz, hogy az emberiség egy nap elérje az isteni tökéletességet, arra volt szükség, hogy próbáknak vessék alá magukat, és a pozitív szentség nem valósítható meg, csak az akarat, a szabad cselekvés gyakorlásával és az Úr akaratának teljes elfogadásával. A szabadság nélküli ártatlanságnak nincs erkölcsi értéke. Egy teremtmény sem abszolút jó, ha nem tudja, hogyan álljon ellen a bűnnek. Az Alkotó teremtményeiként az emberek jók voltak, negatív vagy bűnre utaló hajlamok nélkül: nem voltak tökéletesek, de mindenük megvolt, hogy azzá legyenek. Az erkölcsi tökéletesség mindig a szabadság gyümölcse, a teljesen önként meghozott döntések sorának az eredménye. Az embereket elhívták, hogy működjenek együtt saját erkölcsi sorsuk beteljesítésében. Szentek voltak: lényegében, de nem valóságosan. A kiválóság állapotában voltak: annak a kezdetén, és nem a végpontján. A megkísértés után kételkedni kezdtek abban, amit a Teremtőtől kaptak, és szabadon arra használták az intelligenciájukat, az akaratukat, és úgy döntöttek, hogy a gyakorlatban is megismerik a gonoszt. Ez volt a bűnük.
Emlékezz arra, hogy nincs szükség a gonosz megtapasztalására. De ha meghallgatod a kígyó szavát, képes lesz meggyőzni arról, milyen állítólagos előnyökkel jár, ha nem engedelmeskedsz az Úrnak. Akkor majd elfelejtkezel arról, hogy „van Isten az égben”.