ELTÉKOZOLT SZERETET (II)

„Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam:  és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vigadjak.” (Lk 15:29)

Mindannyian tékozlunk. A fiatalabb fiú ígéretesnek tűnő, hedonista életmódot választott, és mindenét eltékozolta. Atyja szeretetét és vagyonát a pillanatnyi örömökre pazarolta el. Az idősebb fiú azonban jó gyerek módjára otthon maradt. De jósága boldogtalan és csak látszólagos. Azokat a keresztényeket jelképezi, akik nem értették meg a kereszténység lényegét. Bár értik a szövegeket, a hitalapelveket és a próféciákat, eleget tesznek a kötelességeiknek, de mindezt csak formaságból teszik. Olyanok, akár egy kisminkelt halott. A krisztusi élet lényege azonban a szeretet… ebbe minden beletartozik. Az idősebbik testvér keserűséggel telt, folyton elégedetlen, szívesen kritizál, zúgolódik, morog, karba teszi a kezét és hajthatatlan… Azon gondolkozom, hogy melyik fiú tékozolt többet? Bizonyos értelemben az idősebb tékozol többet atyja vagyonából. Állíthatod-e egyáltalán, hogy szereted Istent és hűséges vagy Hozzá, vagy hogy te nem hagytad el az atyai házat, ha közben képtelen vagy megbocsátani, jónak lenni, és
nem tanúsítasz türelmet a testvéred iránt?
Egyszer Gandhi egy mozgásba lendült vonat után szaladt. Szaladás közben elhullatta az egyik lábbelijét, de mégis sikerült felugrania a vonatra. Ekkor gyorsan levetette a még lábán levő félpár papucsot, és kidobta a peronra. Egyik utas döbbenten nézte végig a jelenetet, és meg is kérdezte, hogy miért dobta ki a lábbelit. Gandhi gondolkozás nélkül válaszolt: „Aki megtalálja az először elveszített papucsomat, örüljön a párjának is.” A szeretet üde, újító, az embertársak javát keresi, vigasztal és biztonságot nyújt. Szegény példázatbeli édesapa. Két fia volt, és mind a kettő tékozolt…
Imádkozom azon embertársaimért, akik még tékozló fiúként élik életüket.
Felhívás: Lehet, hogy ma önvizsgálatra van szükséged. Talán épp te vagy az idősebbik tékozló fiú? Mit tehetsz a hazatérésed érdekében?
Ovidiu Băluţă, Olténiai Egyházterület