ELTÉKOZOLT SZERETET (I)

„Nem sok nap múlva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.” (Lk 15:13)

Az egyik héber elbeszélés szerint Eisek ben Jekel krakkói rabbi álmában azt az utasítást kapta, hogy utazzon Prágába, és ott a királyi palota hídja alatt keresse meg az elrejtett kincset. Nem veszi komolyan a dolgot, ám újabb és sürgetőbb álmot lát, ezért ráveszi magát, és elindul a kincs felkutatására. A hidat azonban katonák őrzik. Természetesen így nem kezdhet el ásni a híd alatt. Elkeseredik, és bosszankodik magán, hogy miért is adott hitelt egy álomnak, és már indulni készül, amikor az egyik őr megkérdi, hogy mit csinál a környéken. A rabbi nem titkolózik, elmeséli az álmát, mire a katona gúnyosan nevetni kezd:
– Nekem is voltak hasonló álmaim, és ha hittem volna bennük, most egy Eisek ben Jekel nevű rabbi házában lennék Krakkóban, és lázasan ásnám fel hálószobájának a padlózatát, hogy a kályha alatt megtaláljam az állítólagos kincset…
A rabbi döbbenettel hallgatta a katona szavait, majd minden magyarázkodás nélkül futásnak eredt. Hazaért, és nem törődve a családtagok kérdő tekintetével, a hálószobai kályha alatt ásni kezdett. A történet szerint meg is találta a kincset, amit egy iskola építésére fordított.
Az eset tanulsága egyszerű és sokunk esetében érvényes. Kincskeresésünk közben készek vagyunk akár a világ végéig is elmenni, de a legtöbb esetben a kincs nagyon közel van hozzánk. A tékozló fiú idegen földre utazott megkeresni a kincset, de rá kellett jönnie, hogy a legdrágább kincs, az atyai szeretet ott volt végig mellette.
Imában mondd el az Úrnak: Tékozló fiúként térek vissza Hozzád!
Felhívás: Figyelj a körülötted levő kincsekre! Kár lenne elkerülnöd őket.
Ovidiu Băluţă, Olténiai Egyházterület