Devotional — myBible

„Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.” (1Móz 3:10)

A tiltott gyümölcs első íze a félelem, a rettegés, a belső üresség íze volt. Valahányszor azóta Ádám utódai vétkeznek, szintén félelmet és a szívükben egyre
nagyobb űrt éreznek. Van-e gyógyír, ami meggyógyíthatna egy ilyen életet?
Valószínűleg hallottatok Mihaeláról, a fiatal feleségről, aki teherbe esett, de nem sokkal ezután kapta a szörnyű hírt, hogy rákbeteg. Betegsége még gyógyítható szakaszban volt, viszont Mihaela nem volt hajlandó a terhesség megszakítására. Férjével együtt életük leghevesebb viharát kellett átélniük. A kismama meghozta a döntést: a gyermek élni fog. A terhesség nyolcadik hónapjára Mihaela már vészesen lefogyott, ezért a gyermeket császármetszéssel sürgősen világra kellett hozni. A műtét végén utolsó erejével kérte, hogy mutassák meg neki a gyermeket. Az egészséges kislányt édesanyja mellé helyezték, aztán nem sokkal ezután Mihaela befejezte életét. Az ilyen és ehhez hasonló élettörténetekben van valami megható: az áldozatkész lelkület.
Milyen összefüggés van a fenti történet és a teremtés utáni eset között? Nos, Ádám megpróbálta elrejteni mezítelenségét fügefalevelekkel, de belső mezítelensége, üressége mégis megmaradt… mivel az ember semmit sem képes feltalálni, megcsinálni, amivel eltávolíthatná létezéséből a félelmet vagy az űrt. Ekkor Isten megölt egy bárányt, és annak bőréből ruhát készített az első emberpárnak. Számukra akkor az egyetlen megmentő eljárás az volt, hogy egy ártatlan bárány bőrét ölthették magukra. A valóságban a Jézus Krisztus által meghozott isteni áldozat képezi azt a dicsőséget, ami betöltheti az ember lelkében az űrt. A szeretetben nincs félelem, mivel a szeretet legyőzni a félelmet! Sokkal erősebb a félelemnél!
Imában kérd, hogy Isten töltse be életedet az Ő szeretetével.
Felhívás: Szakíts időt, állj hit által a kereszt elé, és engedd, hogy Isten öltöztessen fel, és többé nem leszel „mezítelen”.
Ovidiu Băluţă, Olténiai Egyházterület