GYERE KI A SZERZETESI CELLÁDBÓL!

„Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik.” ( Jn 10:9)

Kevés ember rengette meg oly mértékben a társadalmat, mint Luther Márton. A túlzottan kegyes, a kifejezetten csak önmagával foglalkozó pap keresésének első szakaszában magányossá vált. Az énjét körülvevő buborékba semmi más nem férhetett bele, még Isten sem. Saját énje mindent felperzselt maga körül. Számára a vallás személyes ambícióinak alapanyagává vált, és mindenki mást vagy ellenségnek, vagy csupán eszköznek tekintett, s életét egy énközpontú kultusz nagy lehetőségeként élte. Ha Luther kitart szerzetesi élete mellett, névtelen ember maradt volna a tömegben.
„Amikor Luther úgy érezte, hogy minden elveszett, Isten egy barátot és segítőt adott mellé. A kegyes Staupitz megnyitotta előtte Isten Igéjét. Kérte, hogy ne önmagára nézzen, hanem bűnbocsátó Megváltójára, Jézusra, és ne foglalkozzon az Isten törvényének áthágásáért járó örök büntetéssel. »Ne gyötörd magad bűneid miatt, hanem vesd magad a Megváltó karjába! Bízz benne, igaz életében, a halála általi engesztelésben!… Hallgasd Isten Fiát! Ő emberré lett, hogy biztosítson Isten pártfogásáról. Szeresd Őt, aki előbb szeretett téged!« Így beszélt a kegyelem hírnöke. Szavai mély nyomot hagytak Luther szívében. Sok-sok harc után, amelyet sokáig melengetett hibáival vívott, fel tudta fogni az igazságot, és nyugtalan lelkébe béke költözött” (Ellen G. White, A nagy küzdelem, 123. o.).
Luther előtt Staupitz kinyitotta az „Ajtót”, amit többé senki sem zárhatott be (Jel 3:8). Cellája sűrű sötétjét, magánya szenvedését örökre áttörte a hit fénysugara. A mennyei terv részeként Staupitz mesteri fogással járult hozzá ahhoz, hogy ez a világosság szétáradjon, mivel nemcsak támogatta Luther zarándokútját a szent városba, hanem átengedte neki a szószékét, de még a katedráját is. És ezek után nagy visszhangot keltő események következtek!
Nyisd meg az ifjak előtt az „Ajtót”! Ne zárd be őket a „cellába”, ne tedd ki őket szatirikus és dogmatikus fanyalgásaid kénye-kedvének, hanem kedvességgel formálj belőlük szolgálattevőket!
Kérd Istent, hogy megfelelő vezetőket állítson elő megfelelő helyre.
Felhívás: Hívd meg az ifjakat, hogy szolgálatuk által ízleljék meg ők is az üdvösséget.
Pop-Coman Ionuţ, Észak-erdélyi Egyházterület