ANNIE SMITH (1828–1855)

„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja…” (Zsolt 23:1–3)

Annie 10 évesen átadta szívét az Úr Jézusnak, és csatlakozott az adventvárókhoz. Az 1844. október 22-én átélt nagy csalódás után Annie és testvére, Uriah Smith elveszítették érdeklődésüket az advent reménység iránt, és visszatértek a tanulmányaikhoz. Azonban édesanyjuk imái és Joseph Bates prédikációi segítettek nekik újból elfogadni az advent üzenetet. Addig a pillanatig az volt Annie álma, hogy tanárnő legyen, azonban miután ismét elfogadta az advent hitet, megváltoztak a vágyai. Elutasított egy jól fizető tanári állást, és önkéntesnek jelentkezett James White mellé, a Review and Herald folyóirat szerkesztőségébe. Fizetést nem kapott, csak szállást és ellátást. 1851. november 21-én a következőket írta:
„Bízom, hiszen mindenről lemondtam, hogy a Bárányt követhessem, bárhová vezet. A föld már nem vonz többé. Minden reményemet, örömömet és érzelmemet a mennyei dolgok oltárára helyeztem.”
1855-ben tüdőbaj oltotta ki az életét. Egy nappal a halála előtt írt előszót A földi hon és a mennyei hon című verséhez, és hálát adott Istennek azért, hogy feladatot bízott rá itt a földön, és tekintete a mennyre szegeződött.
Habár élete rövid volt, munkássága tovább él, főleg az általa – és az 1852-ben végül Annie befolyására megtért testvére, Uriah által – írt advent himnuszokban.
Uram, segíts úgy nevelnem a gyermekeimet, hogy megismerjenek Téged, és megszeressék a Te művedet!
Felhívás: Bátoríts ma egy gyermeket, hogy adja át életét Jézusnak! Gondolkozz, milyen módon vonhatod be őt a gyülekezeti tevékenységekbe!
Daniel Toma, Dél-erdélyi Egyházterület

Napnyugta: B 20:34, CT 20:23, IS 20:35, MS 20:44, CJ 20:50, SM 20:55, DJ 20:43, AR 20:57