Március 4 - A lángpallos

„És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a kerubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.” (1Mózes 3:24)

Ádám és Éva halhatatlanságának két feltétele volt: először is engedelmeskedtek az Alkotónak, és mindig enniük kellett az élet fájának gyümölcséből, hogy „végtelen létezésük” legyen. Különben „életereje állandóan csökken, míg végül teljesen megszűnik az élete” (Pátriárkák és próféták, 60. o.).
Az eredetről szóló elbeszélésekben sehol máshol nem említik, hogy a bűn megjelenése után az emberek halhatatlanságra jutottak volna, kivéve a kísértő hamis ígéretében olvassuk: „Bizony nem haltok meg.” (1Mózes 3:4) A Teremtő kijelentése:
„de a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz” (1Mózes 2:17), és elküldte őket az Édenből, hogy ne ehessenek az élet fájáról (1Mózes 3:22–24), teljesen megcáfolja ezt az állítást. Miért? Az elbukás utáni halhatatlan test semmiképpen nem kiváltság, hanem inkább a legrosszabb büntetés lett volna. A Paradicsom pokollá változott volna. A vétkes teremtménye iránti szeretetből az Úr meggátolta, hogy halhatatlanná váljon a bűn.
„Azonban közvetlenül az ember bukása után Isten szent angyalokat rendelt az élet fájának őrzésére, akiket villámló fénysugarak vettek körül, melyek csillogó kardokhoz hasonlítottak. Ádám családjából senki sem juthatott át ezen az akadályon, hogy szakítson az életadó gyümölcsből.” (I. m., 60. o.). Valójában a sugárzó kard nem más volt, mint a mennyei dicsőségből áradó fénysugarak. Nem a büntetés eszközeként tekintünk rá, sem a félelem motivációjaként, hanem Isten jelenlétének újfajta megnyilatkozásaként. A bűnesetnél elveszett a személyes beszélgetés a Teremtővel, de akkor a jelenlétének valóságát fejezte ki a fény, mint a kegyelem trónusán a két kerub között levő sekina is. Úgy kellett kommunikálniuk az Alkotóval,
„mintha látnák a láthatatlant”, a fényének dicsőségét szemlélve. Ezért hosszú időre az a hely, ahol látható volt a lángpallos, Isten gyermekei istentiszteleti helye lett.
„A Paradicsom kerubok őrizte kapujánál az Úr dicsősége nyilatkozott meg, és ide jöttek az első istenimádók. Itt állították fel oltárukat, és mutatták be áldozataikat. Ide hozta áldozatát Kain és Ábel, és Isten itt szállt le, hogy találkozzon velük.” (I. m., 83. o.)
Krisztus áldozata árán nemsokára már visszatérünk ebbe az elvesztett otthonba.
Ott van a te és az én helyem is.