Március 1 - Hol vagy?

„Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda neki: Hol vagy?” (1Mózes 3:9)

Nem sokkal a bűneset után Isten föltett Ádámnak egy lényeges kérdést: „Hol vagy?” Ő úgy kérdez, hogy már ismeri a választ, azt keresi, amit már megtalált. Miért is? Nem csak a mennyei kegyelem és szeretet jellege miatt, hanem mert így válik nyilvánvalóvá, az embernek szüksége van bűnbánatra és hitre. Komoly bűnvallás nélkül nincs üdvözülés, bűnvallás nélkül nincs bűnbánat, bűntudat nélkül nincs bűnbánat, mély elgondolkodás és önvizsgálat nélkül nincs a vétkek megismerése.

„Hol vagy?” Minden benne van a kérdésben: mindenek előtt az isteni kegyelem és szeretet megnyilatkozásáról szól, amint keresi a bűnös, meztelen embert, a félelem és szégyen rejtőzködő foglyát a Teremtő elől. Azt is kifejezi, hogy megsértették a mennyei igazságszolgáltatást, és emiatt itt komoly, teljeskörű vádemelés történik. Ez az emberek lelkiismeretébe becsapódó nyílvessző, amivel az erkölcsi, felelős természetüket érinti. „Hol vagy?” – még mindig féltőn hív a bűnbánatra, a Teremtővel való találkozásra, komolyan kérlel, térjünk meg, és fogadjuk el az üdvösséget.

Az Alkotó kérdése a bűn itteni megjelenésekor volt a megváltási terv első tette, az első messiási prófécia, amivel biztosítja, hogy Isten a maga részéről keresni fogja az elveszett vétkezőt. Az üdvösség története azóta is az ember keresésének mennyei kezdeményezésű töretlen láncolata, amiben Jézus Krisztus képviseli a legfőbb megvalósulást: „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lukács 19:10)

A „hol vagy?” nem egy általánosan feltett, kollektív kérdés: egyenes, bizalmas és személyes; rám vonatkozik, és nem kerülhetem el, nem nézhetek félre, vagy nem találhatok menedéket mások lelki szükségleteiben, mert a megváltás egyéni. Hogy válaszoljak rá? Tartsak szünetet, reflektáljak, és először nézzek magamba, ami lehetővé teszi a hitem, reményem, örömöm és szeretetem, a vallásom alapjának elemzését. Majd nézzek föl Istenre, keressem a közösséget vele, kérjek segítséget tőle, és könyörögjek a támogatásáért. Végül nézzek kifelé, a körülöttem levők felé, becsüljem meg a felelősségemet irántuk, elismerve a családi és társadalmi kötelességeimet. Milyen válaszok születnek erre a három felvetésre?

Ma jött el az ideje, hogy válaszolj magadnak, merre tart a lelki életed, és mit teszel azért, hogy jobb keresztény legyél. Az édeni kérdés még ott visszhangzik az emberi szívben, így nem felejted el, hogy „van Isten az égben”.