FEDDÉSEK FEDDÉSE

„Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.” (Jel 3:19)

Ha a cím olvastán az a gondolat fogan meg elmédben, hogy milyen jól illik másokhoz  való  viszonyulásunkhoz,  és  mennyire  találóan  igazolja  feddő vagy akár büntető magatartásunkat mások vagy a gyermekeink iránt, akkor javas lom, hogy olvassuk el még egyszer együtt, de ezúttal hangsúlyozva az „akiket én
szeretek” kijelentést.
Itt, aki magát megnevezi – „én” – nem más, mint Jézus Krisztus, „aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött… aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által” (Jel 1:5). Azért idéztem ezt a szöveget, mert rávilágít az „akiket én szeretek” kijelentés értelmére. Segít megértenünk, hogy ennek a szeretetnek nem a feddés vagy a fenyítés a bizonyítéka. Ó, nem! A szeretet egészen más kontextusban nyilvánult meg és igazolódott be, éspedig az áldozat, a kiontott vér kontextusában. Azért van joga és tekintélye feddést és fenyítést alkalmazni, mert Ő az Isten, és mielőtt fenyítene, Ő a Megváltó, aki teljes mértékben képes megőrizni igazságosságát és szeretetét.
Most pedig magunk felé fordulok – felém és feléd. Lehet, hogy szülőként jogunk van feddést vagy fenyítést alkalmazni gyermekeinkkel szemben. De vajon a szeretet jogosít-e fel engem erre, valahányszor sietek ezt megtenni? Meghívlak, hogy tedd fel magadnak ezt a kérdést, amikor fenyíteni készülsz: tetteimnek a szeretet az indítórugója? Bizonyítottam-e már a gyermekemnek, hogy menynyire szeretem őt, az iránta érzett szeretetem jogosít-e fel arra, amit tenni szeretnék, továbbá pedig összhangban van-e az én Uram akaratával az, ahogyan és amilyen lelkülettel fenyíteni, feddni készülök?
Uram, bocsásd meg temérdek vétkeinket, és fogadd hálánkat a feddésedért, amit a mi feddéseink nyomán alkalmazol!
Felhívás: Ha szülő vagy, határozd el, hogy mindig előbb imádkozol, és csak azután feddsz vagy fenyítesz!
Papadopol Mihai Liviu, Munténiai Egyházterület