Február 23 - A teremtés emlékműve

„Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.” (1Mózes 2:2–3)

Az egyik bilbaói (spanyolországi) lelkészi látogatásom alkalmával egy gyülekezeti tag az otthoni nehéz helyzetéről szeretett volna beszélgetni velem. Felesége hithű katolikus volt, akinek a lelki vezetője a város legfontosabb templomának plébánosa. Ez a pap rugalmatlan viselkedésre bátorította férje hitével szemben, és ettől lehetetlenné vált a családi béke. Később ez ugrott be nekem:

–Mondd meg a feleségednek, hogy vasárnap hívjon át engem és a lelki vezetőjét is ebédre.

–Komolyan beszélsz, lelkész? – csodálkozott a férfi.

–Természetesen – válaszoltam magabiztosan.

Megtette, amit kértem, és az asztal körül találkoztunk: a plébános, a házaspár és én. Majd ezzel a kérdéssel hozakodtam elő:

–Mit tehetünk mi, az evangélium két szolgája, azért, hogy ez a pár kijöjjön egymással?

A pap figyelmen kívül hagyta a közvetlen kérdést, és egy bizonyos ponton ezt az észrevételt tette:

–Miért olyan fontos az adventistáknak a szombat megtartása? Miért olyan lényeges a héten egy napot félretenni, hogy találkozzanak Istennel, és imádják Őt?

Meggyőző felelettel kellett előállnom, így egy kis gondolkodás után eszembe jutottak J. N. Andrews 1873-ban írt szavai A szombat története című könyvéből:

„A szombat fontossága mint a teremtés emlékintézménye mindig emlékeztet minket a valódi okra, miért imádjuk Istent: mert Ő a Teremtő, és mi az Ő teremtményei vagyunk… Az istentisztelet igazi oka nemcsak az, hogy hálát adunk a 7. napon, hanem a teljes tiszteletadás is a Teremtő és teremtmény között levő különbség miatt.”

Ellen G. White erről az elképzelésről ezt írta: „Ha a szombat egyetemes ünnep lett volna, az ember értelmével és szívével felfogta volna a Teremtőt, akit tisztelet és imádat illet, és soha senki nem lett volna bálványimádó, istentagadó vagy hitetlen.” (A nagy küzdelem, 438. o.)

Testvérünk nejének lelki vezetője erre nem válaszolt semmit. Szívélyesen fejeződött be az étkezés, és egy időre béke költözött a család életébe.

Ezen a héten adjuk meg a szombatnak a megillető helyét, és ezt semmivel ne zavarjuk meg!