Február 22 - A föld sáfárai

„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nekik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” (1Mózes 1:27–28)

Ez a bibliai antropológiáról tett lehető legősibb, legjobban összefoglaló, legmélyebb kijelentés. Benne van az emberi természet minden rejtélye: egyénisége, szabadsága vagy szabad akarata, erkölcsi felelőssége, értelmi képessége, akarata, megérzései és vele született vágyai.

„A Teremtő uralommal ruházta fel az embereket, ami annak az egyik következménye, hogy az embert a saját képére és hasonlatosságára alkotta meg. Istennek van fennhatósága, és ezt meg akarta osztani gyermekeivel is, hogy egészséges egyensúlyt tartson fenn ebben a világban. Ádámot királlyá koronázta meg Édenben.” (La maravillosa gracia de Dios [Isten csodálatos kegyelme], 40. o.) Előtte volt a világ, hogy élhessen a forrásaival. Elképesztő gazdagságot örökölt. Ugyanekkor szüksége volt arra, hogy az Úrtól függjön, hogy kellően igazgassa a bolygót. Emellett Ádámnak megvolt hozzá a szükséges képessége, hogy használja a hatalmát: „ő az Istennek képe és dicsősége” (1Korinthus 11:7).

Ádám és Éva képességeikre nézve nem voltak alkalmatlanok a magasrendű megbízatásukhoz. Alkatra kecsesek és szimmetrikusak voltak, arcvonásaik szabályosak és gyönyörűek, arcuk az egészség pírjától, az öröm és reménység fényétől ragyogott, külsőleg Alkotójukra hasonlítottak – de nem csak fizikailag. Értelmük és lelkük minden képessége a Teremtő dicsőségét tükrözte vissza. Magasrendű mentális és lelki ajándékokkal felruházva Ádám és Éva csak alig voltak „kisebbek… az angyaloknál” (Zsidók 2:7), hogy ne csak a látható világ csodáit tudják befogadni, hanem erkölcsi felelősségüket és kötelességüket is megértsék.” (Nevelés, 20. o.)

Azonban ősszüleink nem engedelmeskedtek a mennyei Atyának. Nem tartották tiszteletben az uralmát, és arra vágytak, ami nem volt az övék, vagyis a tiltott fa gyümölcsére. Ezzel a tettükkel azt fejezték ki, hogy nem bíznak az Úrban, és elismerték Sátán uralmát ebben a világban, így az ő alattvalói lettek. Rossz döntésük romláshoz és nyomorúsághoz vezetett. Onnantól kezdve az ember elkötelezte magát először is a természet (a környezet kifosztásával, a környezetszennyezéssel), majd a szomszédai (a háborúkkal és a konfliktusokkal) és végül önmaga pusztítása mellett (a rossz szokásokkal, az önuralom hiányával és az erkölcstelenséggel).

Eljött az idő, hogy visszatérjünk Istenhez, és elismerjük, hogy Ő a világunk Uralkodója és Megváltója.