Február 21 - A teremtés koronája

„És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” (1Mózes 1:26)

Már elgondolkodtál azon, miért teremtette meg az Úr az embert? Vajon milyen cél vezette, hogy az Ő képéhez hasonló teremtményt alkosson meg?

A Biblia szerint az embereket azért teremtették, hogy dicsőséget adjanak Istennek, de nem azért, mert Ő egy örökké zengő kozmikus kórust akart volna belőlük formálni. Valójában az emberek hozzájárulnak a Mindenható dicsőségéhez, mivel a legnagyszerűbben tervezték meg őket, hogy örüljenek a mennyei Atyával fenntartott szeretetközösségüknek.

A teremtési hét első 5 napja után elérkezett a szárazföldi állatok és az emberek ideje. A szent leírás elbeszéli, hogy minden állatot „az ő nemük szerint” teremtett az Úr. Gyakorlatilag „az ő nemük szerint” megfogalmazásból az Isten által megalkotott élőlények változatosságának és sokféleségének alapelvét tanuljuk meg – az emberek kivételével, ahogy azt mindjárt látni fogjuk. Ez az elv többször is megismétlődik az elbeszélésben, és nyíltan szembemegy a lények (a legegyszerűbbtől kezdve a legbonyolultabbig) egymás után következő lépéseinek megkövetelt átalakulásaival, ami az evolúciós elmélet alapja, és így válik összeegyeztethetetlenné az evolúció és a teremtés tana. Az Örökkévaló már változatosan alkotta meg az életet, nem pedig a makroevolúció tárgyaként, mikor egyik faj egy másikká alakul át. A mikroevolúció lehetséges volt később, és még mindig zajlik, ezek a fajon belüli kis mutációk, változások és alkalmazkodások.

„Amikor a föld már állatoktól nyüzsgött és gazdag növénytakaró borította, akkor helyezte Isten tevékenysége színhelyére az embert, a Teremtő művének koronáját, akiért ezt az egész gyönyörű világot teremtette. Uralkodóvá tette az embert mindazon, amit szeme megpillanthatott… Világosan tárul itt elénk az emberiség eredete… Semmi alapja sincs annak a feltevésnek, hogy az ember a fejlődés lassú fokozatain át, az állat vagy növényvilág alacsonyabb létformáiból alakult volna ki. Az ilyen tanítás a Teremtő csodálatos művét az ember földi, korlátolt elképzeléseihez alacsonyítja le.” (Pátriárkák és próféták, 44–45. o.)

Ádám úgy lett megteremtve, hogy kapcsolatban álljon Istennel, mint személlyel, szeretetteljes közösségben éljen a Mindenhatóval, és az Urat, mint jellempéldát, mint az ihlet és bölcsesség forrását kövesse.

Ma is megvan erre a lehetőséged. Élj vele!